Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Paskai László: Gondolatok a Fides et ratio enciklikáról
nak ezen a horizontján fogja megérteni szabadságának teljes kifejezését és Isten meg- ismerésére és szeretésére szóló hivatását, mint önmaga legmagasabb rendű kibontako- zását." (107) Az enciklika tanításának a megértéséhez gondolnunk kell arra, hogy a szabadságról általában felületes fogalmunk van. Vagyis a szabadság úgy értelmezen- dő, hogy mindenki azt teszi, amit egyénileg jónak lát. Az emberi szabadságnak sok- kai mélyebb értelme van. A valódi szabadság az, hogy én önmagamat tudom mégha- tározni cselekedeteim révén; csak az igazság alapján tudom ezt megtenni. Ha nincs előttem a jónak az eszménye, akkor mit határozok meg önmagámban? Akkor rab- szolga vagyok, az ösztöneimnek vagyok kiszolgáltatva, és az ösztön diktálása alap- ján cselekszem. Ugyanilyen összefüggésben szerepelt a jó és a szabadság kapcsolata a «Veritatis splendor» enciklikában, ebben az enciklikában pedig az igazság és á szabad- ság kapcsolata szerepel. Mondhatjuk, hogy ez az enciklika is erőteljes kiáltás, mind- azok lelkiismeretének a felébresztésére, akik szívükön viselik az ember valódi szabad- ságát. A Szentatya minden megnyilatkozását azzal fejezi be, hogy valamilyen formában Mária felé fordul. Amikor itt Máriához fohászkodik, és Máriát állítja példaképül, raj- ta keresztül a hit és az ész mély értelmű kapcsolatára mutat az emberi élet értelmezé- sében: ״Utolsó gondolatom ahhoz száll, akit az Egyház imádsága így szólít: Bölcses- ség széke. Az ő élete igazi példa, mely meg tudja világítani mindazt, amit eddig mond- tam. Tiszta összhang figyelhető meg ugyanis a Boldogságos Szűz Mária és az igazi fi- lozófia hivatása között. Miként a Szűz arra volt hivatva, hogy mint ember és mint nő egész létét odaadja azért, hogy Isten Igéje testté és testvérünkké lehessen, úgy a filo- zófia arra hivatott, hogy kritikus észmunkájával tegye lehetővé, hogy a teológia mint hívő megértés termékeny és hatékony legyen. Miként Mária a Gábriel által hozott üze- netre mondott igenjével semmit sem veszített el igazi emberségéből és szabadságából, úgy a filozófiai gondolkodás sem veszít semmit autonómiájából, ha befogadja a meg- szólítást, ami az evangélium igazságából hangzik feléje.... Nagyon jól megértették ezt az igazságot a keresztény ókor szent szerzetesei, amikor Máriát 'a hit értelmes aszta- Iának' nevezték... A Bölcsesség széke legyen biztos kikötője mindazoknak, akik életű- két az igazság keresésére formálják." (107)
