Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
Máténál ugyanakkor az Emberfia jövőbeli dicsőséges eljövetele is nagy hangsúlyt kap. A Márknál olvasható 3 mondáshoz Máténál kb. 10 hasonló tartalmú kapcsoló- dik még.37 Ezek részben a Beszédgyűjteményből, részben Máté egyéni hagyományá- ból valók, de néha - legalábbis az Emberfia címet tekintve - Máté szerkesztői tevékeny- ségével is számolhatunk (pl. 13,41; 16,28; 19,28). A szóban forgó mondások egyrészt az Emberfia eljövetelének kiszámíthatatlanságát hangsúlyozzák, másrészt az Ember- fia bírói szerepére hívják fel a figyelmet. Különösen is érdekes az a mondat, amelyben a parúziával kapcsolatban az Emberfia jeléről van szó: ״Aztán feltűnik az égen az Em- berfia jele, s akkor mellét veri majd minden ember" (24,30). Egyes magyarázók az égen láthatóvá váló keresztre vonatkoztatják a mondatot, de a szövegkörnyezetben semmi sem támasztja ezt alá. Valószínűbb az a magyarázat, amely az ״Emberfia jele" kifejezést értelmező birtokos esetként (genitivus epexegeticus) fogja fel: a jel maga az Emberfia, aki jön, hogy mindenki előtt feltárja dicsőségét, és ítéletet tartson az embe- rek felett.38 A bírói tevékenység az egyházat is érinti, hiszen a jók és a gonoszok elkü- lönítése az egyház tagjaira is érvényes. Világosan látható ez az utolsó ítéletről szóló leírásban (25,31-46), amely Máté egyéni hagyományából való, valamint a konkoly- ról szóló példabeszédhez fűzött magyarázatban (13,40-42), amelyet többnyire az evangélistától származtatnak. Sőt itt az Emberfia földi és jövőbeli tevékenysége szer- vesen összekapcsolódik. Az Emberfia az, aki jó magot vet a földbe, s ő az, aki az idők végén elkülöníti a búzától a konkolyt. ״Az Emberfia földi élete a végidőbeli aratásra irányul.39״ 4. Úr Máténál igen gyakori az Úr megnevezés is. Igaz, átvezető versekben nemigen sze- repel, annál gyakoribb viszont Jézushoz intézett megszólításként, kűrié formában. Emiatt egyesek nem is tulajdonítanak neki jelentőséget, mivel a megszólítást egysze- rű udvariassági formulaként fogják fel.40 Ám a megszólítás rendszeres használata csak Máténál figyelhető meg, Márknál és Lukácsnál nem.41 Az sem elhanyagolható 37 Vő. 25,31 ;24,27.30.37.39.44 ;19,28 :16,28 ;ו3,4ו ;23וס,. 38 A kifejezés értelmezéséhez a kommentárokon kívül vő. DUPONT, J., Les trois apocalypses synop- tiques, Paris, 1985, 68-72. 39 SCHNACKENBURG, R., Die Person Jesu, 121. 40 Vermes Géza főleg a kűrié megszólításnak Máténál kimutatható gyakoriságára alapozza azt a néze- tét, hogy földi működése folyamán Jézust rendszeresen ״Uram"-nak szólították: ״egy csodatevő sze- mélyt illetően ez volt az általános megszólítási mód, és ezt a beszédformulát alkalmazták a tanítvá- nyok is, amikor mesterükről beszéltek, vagy hozzá fordultak." VERMES, A zsidó Jézus, 161. Ennek a nézetnek az a nehézsége, hogy Vermes szerint is Márk a legrégebbi evangélium, amelyben viszont csak egyetlenegyszer szerepel az ״Uram" megszólítás, éspedig egy pogány (kánaáni)asszony ajkán (7,28). Valószínűbb az az álláspont, mely szerint az ״Uram" formát ténylegesen használhatták már - főleg idegen (nem zsidó) személyek - Jézus földi működése folyamán is, de nem fenségeimként, ha- nem udvarias megszólításként. Ám nem ez volt a leggyakoribb megszólítás. Vö. HAHN, E, Christo- logische Hoheitstitel, 81-83.461-466. 41 Márknál a didaskale megszólítás a gyakori, amely a rabbi (mester) görög megfelelője. Lukácsnál is előfordul a didaskale, de ezt csak a kívülállók használják. A tanítványok szokásos megszólítása az epistata, melynek eredeti jelentése: hivatali elöljáró. Ez a megszólítási forma azt jelzi, hogy a tanít- ványok úgy fordulnak Jézushoz, mint a tekintély és a hatalom birtokosához. Vö. GRIMM, W., Art. epistatés, EWNT I, 93-94. = 26
