Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
nek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni" (11,27).35 Ez a mondás, amely igen közel áll a jánosi krisztológiához, két lényeges állítást tartalmaz a Fiúról: mindent átadott neki az Atya, és egyedül ő ismeri az Atyát. A ״minden" szót természetesen az Isten hatal- mában és életében való részesedésre is vonatkoztathatjuk, de a szövegösszefüggésben elsősorban az emberek számára átadandó kinyilatkoztatáson van a hangsúly: Jézus a kinyilatkoztatás teljességének átadására kapott felhatalmazást. Az ״ismerni" (ginós- kő) ige a Bibliában nemcsak intellektuális jellegű: nemcsak értelmi megismerést vagy tudást jelent, hanem bensőséges, közvetlen, egzisztenciális közösséget is. Jézusnak mint Fiúnak tehát egészen egyedülálló és közvetlen tapasztalata van az Atyáról, akit ezért egyedül ő tud az emberek számára teljes mértékben és hitelesen kinyilatkoztat- ni.35 36 Itt ismét utalni lehet az evangélium utolsó szakaszára (28,16-20), amelyben szin- tén megjelenik a Fiú cím, mégpedig a híres szentháromságos formulában (28,19). A tanítványok éppen azt a feladatot kapják, hogy minden népnek továbbadják Jézus ki- nyilatkoztatását, úgy, hogy az égen és a földön teljhatalommal bíró Fiú jelenléte kísé- ri missziós tevékenységüket (28,20). Az utolsó szakaszt az evangélium bevezető ré- szével is összefüggésbe lehet hozni. Az evangélium elején Jézus mint Isten Fia az Emmánuel (״Velünk az Isten") névvel (1,23) jelenik meg, s ez a név visszhangzik az utolsó mondatban is: ״Veletek vagyok mindennap a világ végéig" (28,20). Az ״Isten velünk" Jézusban mint a Fiúban egészen a világ végéig érvényes és megtapasztalha- tó. 3. Emberfia A fenségeim hármas alkalmazása Máténál is megtalálható, de itt is megfigyelhető bizonyos hangsúlyeltolódás. Márknál a szenvedő Emberfia áll a középpontban. Ez a téma Máténál is fontos: a szenvedésjövendölések itt is az Emberfia címhez kapcsolód- nak. Emellett más, főleg a Beszédgyűjteményből való mondások a földi működés égé- szére vonatkozólag az Emberfia-Jézus hazátlanságát és megvetettségét tudatosítják: ״A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hova lehajtania a fejét" (8,20). ״Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mond- ják: íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja" (11,19). 35 A mondás értelmezéséhez a kommentárokon kívül vő. JEREMIAS, J., Abba. Studien zur neutesta- mentlichen Theologie und Zeitgeschichte, Gottingen, 1966, 47-54; HOFFMANN, E, Studien zur Theologie der Logienquelle, Münster, 1972, 104-142; HAHN, E, Christologische Hoheitstitel, 319- 333; GRELOT, Jesus de Nazareth 1, 281-284. 36 Krisztológiai jelentőségű a magasztaló imát követő buzdítás is: ״Jöjjetek hozzám mind, akik fárad- tak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhein könnyű" (11,28-30). Ezek a kijelentések igen hasonlítanak ahhoz a felszólítás- hoz, amelyet a Jézus Sirák fia könyvében a (megszemélyesített) Bölcsesség intéz az emberekhez: ״Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok" (Sir 24,18). ״Jöjjetek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet iskolámban... Hajtsátok nyakatok az igája alá, intelmét a telketek fogadja magá- ba, hisz közel van azokhoz, akik őt keresik" (Sir 51,23-26). Ezen hasonlóság alapján helytálló E. Schweizer következtetése: ״Máté azonosítja Jézust és a Bölcsességet." ״Jézusban Isten Bölcses- sége...testesült meg." SCHWEIZER, E., Das Evangelium nach Matthäus, Berlin, 1977, 292. 25
