Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban

I. Márk evangéliuma

Az evangélium két fő részre osztható. Az első részben (1,14-8,26) a hangsúly Jé- zus hatalommal teli tanításán és a csodatetteken van, a második részben (8,27-16,8) pedig Jézus szenvedésén.6 Az első részt Márk Jézus igehirdetésének rövid összefogla- lásával (1,14-15) vezeti be, amelynek lényege: elérkezett Isten végidőbeli uralma, be- köszöntött az üdvösség korszaka. Ennek tanújelei éppen a csodatettek. Az első részben vitabeszédek és néhány példabeszéd mellett főleg csodaelbeszélések olvashatók. Ezek végén gyakoriak az ún. hallgatási parancsok, amelyekben Jézus megtiltja a meg- gyógyultaknak, hogy a velük történtekről nyíltan szóljanak (vö. 1,43; 5,43; 7,36; 8,26). A biblikusok egy része itt egyszerűen műfaji sajátosságot lát, s a tiltást a cső- daelbeszélés-műfaj irodalmi elemének tekinti.7 Mivel azonban a hallgatási parancsok más összefüggésekben - hitvallás és epifánia-jelenetek után - is megjelennek, joggal gyaníthatjuk, hogy mélyebb, teológiai értelmük van. Erre a szempontra még vissza- térünk.

Az evangélium második részében (8,27-16,8) Jézus szenvedése kerül a középpont- ba. Jézus háromszor jövendöli meg szenvedését (8,31; 9,31; 10,33-34), s más össze- függésekben (pl. a Zebedeus-fiak kérésére adott válaszában) is utal a rá váró sorsra. A nyilvános működés végének s - magától értetődően - a szenvedéstörténetnek a bemu- tatását teljes mértékben a szenvedés szükségességének és üdvtörténeti jelentőségének a gondolata hatja át. Az Eucharisztia alapításáról szóló elbeszélésben (14,22-24) kifeje- zésre jut, hogy Jézus halála új szövetséget, új kegyelmi rendet hoz létre, s Jézus a ha- lálában is az üdvösség közvetítője marad. Mindent összevetve: az evangéliumban hangsúlyeltolódás figyelhető meg a csodáktól a szenvedés felé.8

1. Messiás/Krisztus

A Krisztus szó már az evangélium első mondatában (feliratában) megtalálható, de nem fenségeimként, hanem személynévként. Ennek ellenére nem lehet kétséges, hogy a névnek hitvallás-tartalma is van. Márk már az első mondattal megvallja, hogy Jé- zus a Messiás. Az evangélium későbbi részében a Krisztus fenségeim Jézusra vonatko- zólag sohasem áll önmagában, hanem más címek vagy kiegészítő megjegyzések kap- csolódnak hozzá.

6 Ennél a szerkezeti felosztásnál I. DE LA POTTER1E javaslatát követjük: De compositione evangelii Marci, VD 44 (1966) 135-141. A szerkezettel kapcsolatos különböző nézetekhez vö. LÉON- DUFOUR, X., Les évangiles synoptiques׳. GEORGE, A. - GRELOX E (szerk.), Introduction critique au Nouveau Testament II, Paris, 1976, 42-51; PENNA, R., Letture evangeliche, Roma, 1989, 97-101; FARKASFALVY D., Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, Budapest, 1995, 76-77.

7 Vö. THEISSEN, G., Urchristliche Wundergeschichten, Gütersloh 1974, 144-146; UNTERGASSMAIR, F. G., Handbuch der Einleitung I. Evangelien und Apostelgeschichte, Kevelaer 1998, 35.

8 A Márk-evangélium teológiájához az 3. jegyzetben említett műveken kívül vö. MARXSEN, W, Der Evangelist Markus. Studien zur Redaktionsgeschichte des Evangeliums, Göttingen, 19592; STE1CHELE, H. J., Der leidende Sohn Gottes, Regensburg, 1980; ERNST, }., Markus. Ein theologisches Portrait, Düsseldorf 1987; GNILKA, J., Theologie des Neuen Testaments, Freiburg, 1994, 151-174.