Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az Ószövetség szociális törvénykezése a Deuteronomiumban (I. rész)
raszt ellentéteként a földtulajdonnal és annak hozamával nem rendelkező izraelitát je- lenti. A szombatév rendelkezése szerint a hetedik évben a földtulajdonos köteles föld- jét parlagon hagyni és az előző évek terméséből élni, míg a parlagon hagyott föld ho- zama a szegényeké. Ezt az értelmet viszi tovább a deuteronomiumi törvény is, amely a szombatévben a parlagon hagyás helyett az adósság elengedését (הטמש = elengedés, ejtsd semitta) vezeti bei7. Az 'ebjon szó részben az adósság elengedés törvényében sze- repel, azaz a hetedik évben minden hitelező köteles elszegényedett izraelita embertár- sának adósságát elengedni, hogy ne legyen szegény Izraelben (Dt 15,1-6), és a törvény felszólít, hogy nagylelkűen kölcsönözzenek a szegénynek, még akkor is, ha az elenge- dés éve közel van, és ezért esetleg a tartozást el kell engedni (Dt 15,7-11). Ezen túlme- nőén a szegény napszámos napi bérének kifizetésére való rendelkezésben (Dt 24,14- 15) is előfordul. Az 'ebjon a deuteronomiumi törvényben összességében hét alkalom- mai szerepel (Dt 15,4.7a.7b.9.11a.11b; 24,14). Az 'ani általában olyan embert jelent, aki egy adott helyzetben vagy tartósan, álla- potszerűen anyagi nincstelenség, betegség vagy börtön sújt. A törvényszövegekben, így a deuteronomiumi törvényben is, az anyagi-társadalmi szükséghelyzet kerül előtérbe. Az 'ani társadalmilag és gazdaságilag tönkrement izraelita, akinek számára a létfenntartás lehetősége veszélyeztetett, és társadalom részéről támogatásra, kimé- letre szorul. A szó jelentése közel áll az ,ebjon-éhoz, ill. vele azonos személyt jelöl* 18, és a deuteronomiumi törvényben négy alkalommal szerepel (Dt 15,11; 24,12.14.15), a kölcsönzésre való felhívásban (Dt 15,7-11), és a szegényektől való zálogszedés rendel- kezésében (Dt 24,10-13) és a szegény napszámos napi bérének kifizetésére való ren- delkezésben (24,14-15) az ,ebjonnal párhuzamosan. A levita (יול ejtsd lévi) általánosságban azt a személyt jelenti, aki a papságnak ill. a templom személyzetének egy meghatározott csoportjához tartozik és a JHWH-kul- túszban tevékeny19. Eredetüket a bibliai hagyomány Jákob fiára, Lévire vezeti vissza (Gén 29,31-30,24; 49,3-27; Dt 33,6-25 stb.). A leviták Mózes áldása szerint (Dt 33,9) JHWH ügyének buzgó védelmében még a rokonsági kötelékektől is függetlenítették magukat, s a Dt 33,8-11 ezzel mozzanattal kapcsolja össze papi szolgálatukat. Ennek a ״kötetlenségnek" felelnek meg azok bibliai kijelentések, amelyek megtiltják, hogy a levitáknak földjük legyen: ״A levita-papok, Lévi egész törzse ne kapjanak birtokot és örökséget Izraelben: a JHWH-nak felajánlott áldozatokból s a nekik járó adományok- ból éljenek" (Dt 18,1). Ez a különleges jellegzetességük, vagyis a földbirtokot nélkülöző egzisztenciájuk a jövevényekére emlékeztet, akiket védelembe kell venni, s ezért a deuteronomiumi tör- vény más szociálisan védelemre szoruló personae miserae-kel (jövevény-árva-özvegy) Deuteronomium (SBAB 24), 70 old.; LOHFINK, N., Das deuteronomische Gesetz in der Endgestalt, 11. lábjegyzet 31 old.: Studien zum Deuteronomium und zur deuteronomischen Literatur III., SBAB 20, 210 old. יל׳ Lásd BOTTERWECK, G. J., Art. ״ 'aebjon ןויבא", ThWAT L, kol 28-43, 31-34. (II.,1.4.) 18 Lásd GERSTENBERGER, E. S, Art ״‘anah הנע II.", ThWAT VI., kol. 247-270, 259-260. (IV,1.) 9י A leviták eredetének, a bibliai hagyományból ismert Lévi törzshöz való kapcsolatuknak, a papi és kultikus szolgálatuk mibenlétének kérdésére itt nem térünk ki, összefoglalóan további irodalomjegy- zékkel lásd KELLERMAN, D., Art. ״יול lewi", ThWAT IV, kol. 499-521, a deuteronomiumi levita-kép kol 512-513 (V,l.a.b.c.d); WERNER,W, Art. ״Levi(t)", NBL II. 1995, kol. 623-625; PREUSS, H. D., Theologie des Alten Testaments II, Stuttgart 1992, 56-71 old. 139
