Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az Ószövetség szociális törvénykezése a Deuteronomiumban (I. rész)
A továbbiakban csak a szociális törvénykezés szempontjából lényeges deuteronomi- umi törvény magyarázatára - forrásaira, kompozíciójára és törvényértelmezési sajá- tosságaira - fordítjuk a figyelmet. ADt 12,1-26,16 kialakulásával és forrásaival kapcsolatban N. Lohfink és G. Braulik megállapításaiból a következőket emeljük ki. G. Braulik a deuteronomiumi törvény kialakulásáról kidolgozott elméletét ״blokkmodellnek" is nevezi. A deuteronomiumi A Deuteronomium kezdeteit arra a mozzanatra vezethetjük vissza, amikor a ״kultikus dekalógus" privilégikus jogát, JHWH kizárólagos tiszteletét, összekapcsolták azzal a követelménnyel, hogy a kultuszt egyetlen helyen gyakorolható, mégpedig azon a helyen, amelyet JHWH kiválasztott. A két igény — JHWH kizárólagos tisztelete és az egyetlen legitim kultuszhely ~ ugyanis független egy- mástól. A Deuteronomium kultuszcentralizációra vonatkozó törvényeinek (Dt 12,4-7.8-12.13- 19.20-28; 14,22-27; 15,19-23; 16,1-8.9-12.13-15.16 köv.; 17,8-13; 18,1-8; 26,1-11; 31,9-13) alapállománya visszavezethető Hiszkija, Júda királya (Kr. e. 725 - 697) idején történt kultuszcent- ralizációra (2 Kir 18,4.22), vagy pedig a Józija uralkodásának idejére (Kr. e. 640 - 609), aki hason- ló reformokat hajtott végre a vidéki kultuszhelyek lerombolásával (2 Kir 23,4-20). A 2 Kir 22,1-23,30 szerint Józija király idején a templomban egy törvénykönyvet (״Tóra" köny- vet) találtak (Kr. e. 622). A törvénykönyv minden valószínűség szerint a Dt 5-28 nem túl terjedd- mes előfokozata lehetett, amely kizárólag törvényekből állt, és nem volt elbeszélő keretbe ágyazva. A törvények valószínűleg JHWH törvényeként, és nem a Mózestől kihirdetett törvény formájában voltak fogalmazva, amelynek nyomát megtaláljuk a Deuteronomiumban is (Dt 6,17; 28,45 vö. 2 Kir 22,19). Ennek a törvénykönyvnek megtartására Józija király ünnepélyesen eskü alatt elkötelez- te magát és a népet, s így a Deuteronomium ״szövetség-okmánnyá" vált. Az ezt követően végre- hajtott rendszabályok közül csak a kultuszcentralizációt, s a pászka megülését kell szükségszerűen összekötni a törvényköny megtalálásával, mert ennek megfelelő támpontjai vannak a deuteronomiumi törvényekben (Dt 12; 14-16), a többi kultikus rendszabály ettől független. Ma- gyarázhatók Józija Asszíriától való elszakadási kísérletével, a szinkretista JHWH-kultusz elleni ren- delkezéseknek pedig a korábbi hagyományban is vannak nyomai. A deuteronomiumi törvény és a történeti hagyomány összekapcsolásának, azaz a Deuterono- misztikus Történeti Mű (DtrG) fogság előtti formájának kialakulása Józija vallási és nemzeti meg- újhodási törekvéseinek támogatásával hozható kapcsolatba. Célja volt Józija területi hódításainak és a deuteronomiumi törvény bevezetésének legitimizálása azáltal, hogy ezeket a kezdetekre vezette vissza. A király ugyanis a vallási megújhodással párhuzamosan, kihasználva az asszír birodalom fokozatos szétesését, megkísérelte kiterjeszteni hatalmát nyugati és északi irányba, feltehetően azért, hogy visszaszerezze az egykor a törzsek által birtokba vett ország területét. Ekkor történhe- tett az eredetileg valószínűleg JHWH beszéd formájában fogalmazott törvény Mózes Móáb földjén kötött szövetség alkalmával mondott beszédévé való stilizása is. Jeruzsálem pusztulása (Kr. e. 586) és Júda lakossága jelentős részének Babilonba deportálása új helyzetet teremtett. A deuteronomisztikus szemléletmód a katasztrófa okait Izrael bűnös voltában kereste: nem tartották meg JHWH-nak azt a parancsát, hogy őt egyedüli Istenükként tiszteljék. A Deuteronomiumot a Deuteronomisztikus Történeti Mű összefüggésében a fogság idején átdolgoz- ták, és értelmezve bővítették. Arra törekedtek, hogy a katasztrófa okait érthetővé tegyék és a fog- ság helyzetét átgondolják. Egyes bővítések a jövőre tekintenek, Izrael új életére a visszakapott ígé- rét földjén (Dt 16,18-18,22). A feldolgozás egyúttal jelentősen kibővítette a Deuteronomium tör- vényanyagát a 19-25. fejezetekben. A bővítés a fogsági és fogság utáni közösség új igényeiből fa- kadt. A törvények legalább részben ősi jogi hagyományból erednek, többek között a Szövetség Könyvéből (Ex 20,22 - 23,33). Elrendezésükben a Dekalógus parancsainak sorrendjét vették irány- elvül (G. Braulik). Ennek a bővítésnek következményeként lett a Deuteronomium törvénykönyvvé. A fogság utáni időre tehető a Dt 27. fejezetének beillesztése a könyv szövegébe. A végső forma kialakulása azzal az irodalmi tevékenységgel kapcsolatban történt, amikor a Deuteronomiumot elválasztották a Józs-2 Kir könyve összefüggésétől és a Pentateuchushoz kap- csolták, minden valószínűség szerint a Kr. e. IV század elején. A Deuteronomium itt vázolt keletkezéstörténetét lásd BRAULIK, G., Deuteronomium 1-16,17. NEB 1986, 9-13 old.; Das Buch Deuteronomium: Einleitung in das Alte Testament, E. Zenger szerk., Stuttgart 19953, 132-135 old. 134 =
