Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Lex orandi Lex credendi
lett figyelembe kell vennünk az imádságok műfaját, sajátos szerkezetét, a liturgiában elfoglalt helyét. Csak így, ilyen hermeneutikai elemzés után jelenthetjük ki, hogy a li- turgikus imádságok hitelesen tanitják az Egyház hitét. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a liturgikus szövegek, hanem a szimbólumok és más liturgikus elemek (ókeresztény művészet, stb.) is igazolják az Egyház szóban is megvallott hitét.23 H. Schmiedt szerint24 csak akkor igaz ez sokat idézett alapelv, ha megfelel a követ- kező kritériumoknak25: I. Ezeket a liturgikus imádságokat nem csak néhány esetben és egyik-másik kérész- tény közösség fogalmazta meg, hanem az egész Egyház nemzedékről nemzedékre is- merte és használta azokat (vö. az eredeti szövegben: ״uniformiter celebrantur"). 2. Nem minden imádság tükrözi hűségesen az Egyház hitét, hanem csak azok az imák, amelyeket a hitet tanító és továbbadó Egyház fogalmazott meg, és hagyott jó- vá. Ezalatt elsősorban a liturgikus imádságokat értjük. A liturgikus cselekmények pe- dig nem magánjellegű tevékenységek, hanem az Egyház nyilvános ünneplései (SC 26). 3. A liturgikus hagyomány formájából és gyakoriságából, a liturgia sajátos jellegé- tői, magának a tanításnak a jelentőségétől is függ az, hogy ez Egyház ezt a tanítást a hitletétemény részének tartja-e. A liturgikus ünnepek szemléltetik legjobban ezt a kri- tériumot. Vannak ünnepek, amelyek által üdvtörténeti tényeket, hitünk alapvető igaz- ságait ünnepeljük (pld.: Húsvét, Krisztus Király), s vannak ünnepek (Mária templom- ban való bemutatása), amelyek megünneplésével nem egy üdvösségünket alapvetően érintő eseményt és igazságot állít elénk az Egyház. C. Vagaggini26 ennek a kritérium- nak a magyarázatánál hangsúlyozza, hogy nem lehet leegyszerűsítve kijelenteni, hogy a liturgia mindig ugyanolyan kötelező erővel és érvénnyel tanítja az Egyház hi- tét. Minden esetben külön értékeléssel és ítélkezéssel lehet csak megállapítani a liturgia dogmatikus jelentőségét. Ez a megállapítás egyébként igaz a tanítóhivatal más meg- nyilatkozásaival kapcsolatban is. 4. A hit ünnepélyes megvallása a liturgia lényegéhez tartozik (MD 46). Nem vélet- len tehát, hogy az apostoli hitvallás és más hitvallások is elég gyorsan bekerültek az Egyház liturgiájába. Egyébként az egyházatyák sok homiliája, a pápai dokumentu- mok, valamint teológiai traktátusok is bekerültek a liturgiába27, mert egy sajátos for- mában vallják az egyháznak azt a hitét, amelyben mindenkor és minden időben élt. 5. Az alapelv igazsága leginkább akkor mutatkozik meg, ha a szentmise, a szentse- gek28, a szentelmények és a keresztény kultusz igazságairól van szó. A liturgia ugyanis nem más mint ezek egyházi ünneplése, amelyben az Egyház a hitét mindig kifejezi. Igazat kell adnunk B. Botte sokat idézett kijelentésének: ״szentségtani kérdé- sekben a hagyomány előbbre való, mint a spekuláció."29 23 Introductio in Liturgiám Occidentalem, Herder 1965, 132-133. 24 C. Vagaggini négy kritériumról beszél, vö. im., 486-496. 23 lm, 490-491. 26 Vö. a Zsolozsmában, az Imaórák liturgiájában látjuk ezt. 27 Vö. GRILLO, A., La riscoperta del simbolismo sacramentale. 11 rito come ״locus theologicus", in E LYONS (szerk), Parola e sacramento. Atti del Simposio della Specializzazione Dogmatico-Sacramen- taria presso la Facoltá di Teológia del Pont. Ateneo S. Anselmo, S. Anselmo, Roma 1977, 83-139. 28 NOCENT; A., La liturgie comme point de départ de la theol. sacramentelle, in Seminarium 19991/2, 280. 29 Vö. BOZZOLO A., La teológia sacramentaria dopo Rahner, LAS Roma, 1999, 120-125; RUFFINI, E., Teológia dei sacramenti e liturgia, in AA.W, Teológia e liturgia, Dehoniane, Bologna, 97-116; 175- 179. 101
