Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Lex orandi Lex credendi

Megjegyzendő, hogy a VIII. fejezetben idézett (DS 246) adágiumot a szerző nem ál- talános szabályként használja, hanem csak egy konkrét kérdéssel kapcsolatban.10 11 A szerző, amikor tíz pontban részletesen válaszol a feltett kérdésre: a bűnösök és a hitet- lenek megtérését a kegyelem művének tartja bizonyos papi imádságok alapján, ame- lyek apostoli hagyományból eredve az egész világon minden egyházban egyöntetűen használatosak. A teljes válasz így hangzik: ״Tehát mindemellett tekintetbe kell ven- nünk a papi könyörgések szolgálatait is (obsecrationem quoque sacerdotalium sacramenta respiciamus), amelyeket az apostolok örökítettek át, s amelyeket az egész világon, s minden katolikus közösségben egyformán ünnepelnek meg (uniformiter celebrantur), hogy az imádság törvénye szabja meg a hit törvényét" (DS 246).

2. AZ ALAPELV MONDANIVALÓJA

E Oppenheim szerint két szempontból is ki kell fejtenünk az alapelv mondani- valóját.11

Az egyik, az egyszerűbb kérdés: a liturgia kifejezi és tanítja az Egyház hitét, a litur- gia a kinyilatkoztatott igazságok tárháza. Találóan jegyzi meg R. Guardini: ״aki elő- szőr foglalkozik a liturgiával (római), az elsősorban ezeket a benne rejlő pontos teoló- giai tételeket veszi észre, s csak később látja, hogy ezekben a finoman csiszolt monda- tokban imádságos áhitat rejlik."12 A másik, a nehezebben megválaszolható probléma: a liturgia bizonyítja az Egyház hitét.13 A két újkori Mária-dogma alapján ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a liturgia a dogmafejlődés egyik lényeges tényezője.14 A li- turgia tanító, nevelő, és hitet erősítő jellege nyilvánvaló. Nem véletlen az, hogy a kü- lönböző eretnekségek és szakadárok (vö. protestánsok, anglikánok) a liturgiát mindig saját hitük és elképzelésük szerint átformálták.

A liturgia teológiai értéke, ״bizonyító" jellege csak fokozatosan lett nyilvánvaló az Egyházban. Már az egyházatyák is gyakran felhasználták a liturgiát, illetve a liturgi- kus imádságokat eretnekségek megcáfolására és az egyház hitének bizonyítására.15 Azt is megfigyelhetjük, hogy már ebben az időben is a ״lex orandi" és a ״lex credendi" kölcsönösen megerősítették egymást. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a konstanti- nápolyi hitvallás (381) pneumatológiai záradékának fő célja az volt, hogy a már meg- lévő doxológiai formulát igazolja.16

Nyilvánvaló, hogy a liturgiából vett érvek csak abban az esetben igazolják az Egy- ház hitét, mint más dogmatikus tradíció esetében is, ha megfelelnek a legalapvetőbb kritériumnak: az egyetemes egyház ezt az igazságot bizonyos időben elfogadta vagy vallotta; tehát ez a tanítás biztosan a ״hitletéteményhez" tartozik. Lehetetlen ugyan10 A vitatott kérdés lényege az volt, hogy mit köszönhetünk az Isten kegyelmének: csak a megtérést vagy pedig a jóban való kitartást is.

11 OPPENHEIM, PH., Principia thologicae liturgicae, VII., Marietti 1947, 13.

12 lm. 2 fő része: De liturgia quatenus exprimit fidem; De liturgia quatenus demonstrat fidem.

13 VAGAGGINI, C, II senso teologico della liturgia, im., 500-508.

14 Vö. Nagy Szent Vazul a Szentiélekről című művét, magyar ford.: Óker. írók 6. kötet 71-164.

15 HILBERATH, B., Pneumatológia, in A dogmatika kézikönyve, Vigilia 1996, 530.

16 ״Doctrinae a maioribus traditae veluti fidele speculum"(enc. Ad Coeli Reginam, 1954. nov.18 (AAS, 46 (1954), 631.

99