Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Fila Béla: Teológus az Egyházban
szemlélet a teológusokat, akik még csak a munka kezdetén vannak. A nagy munkában részt vett Gál Ferenc is, aki a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjaként ezt képviselte és neki köszönhetjük azt, hogy a magyar katolikus teológia lényegében ebben a kérdésben felzárkózott az európai színvonalhoz. Gál Ferenc igen nagy segítséget nyújtott a magyar egyháznak a korszakváltás nehéz éveiben. Előadásaival, írásaival segíteni akart a lelkipásztorkodó papságnak, hogy igehirdetéseiben a kor színvonalára emelkedjen és a kritikus légkörben is pozitív módon hirdesse a keresztény hitet. Igen sok előadást tartott papoknak, rekollekciókon, továbbképző kurzusokon, híveknek rendszeres prédikációkban, színvonalas előadásokban nagy szolgálatot tett. A magyar egyháznak kettős szemléletváltozás krízisén kellett átvergődnie. Egyrészt a skolasztikus, apologetikus szemléletből, a papoknak és a híveknek át kellett váltani a zsinat szellemében fogant dialogikus szemléletre. Másrészt a rendszerváltozás okozta politikai megrázkódtatások is új valóság és életszemléletet, sokszor keserű és megalázó alkalmazkodást követeltek. Gál Ferenc, ha kellett személyesen és hivatalosan közvetített még Róma felé is. Visszahúzódó, tartózkodó magatartása elsősorban onnét ered, hogy nem akarta idejét eltékozolni a nyilvános és merőben külsőséges kapcsolatokban, tudta, hogy hatalmas szolgálat vár rá, ezért mindig igyekezett visszatérni íróasztalához és írógépéhez, ha azonban szükséges volt, mindig minden egyházi szolgálatra készségesen vállalkozott. Emberi nagyságát, az egyháznak tett szolgálatát talán ezen a vonalon villanthatjuk fel legjobban: Gál Ferenc részt vett a magyar egyház életében. Higgadtan és nyugodtan segítette át a magyar egyházat veszélyes és kockázatos történeti fordulóján. Komolyan munkálkodott az egyház belső megújulásán, az adott keretek és lehetőségek között. Ez volt az „ahogy lehet" korszak. Helyes arányérzékével mindig megtalálta a járható és becsületes középutat. Nemcsak a magyar egyházi szellemi élet irányítója volt, hanem bekapcsolódott az európai teológiai gondolkodás jelenkori vonulatába. Tagja volt a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak. Személyes kapcsolataival, kiváló teológiai érzékével elősegítette, hogy a 60-as évek közepétől a magyar teológia kapcsolatba kerülhetett az európai teológiával. Egyre több könyvet és folyóiratot kapott a magyar egyház, s ezek lehetővé tették, hogy felemelkedjünk a külföldi teológia szintjéhez. Végül külön említést kell tennünk Gál Ferenc előadásait, konferenciabeszédet, tanulmányait egybegyűjtő köteteiről, amelynek alapján fogalmat alkothatunk Gál Ferenc teológiailag megalapozott és kidolgozott lelkiségéről. 1963-ban jelent meg Idő az örökkévalóságban c. tanulmánykötete. Nem elvont teológiai kérdéseket vett fel tanulmányköteteiben, hanem olyan világnézeti, hitbeli alapvető kérdéseket, amelyekben a hívő ember átéli az egyéni öntudat vívódásait az erkölcsi élet feladatairól, a szellemi világrendről, Isten és az ember kapcsolatáról. Úgy mutatja be a modern teológia problémakörét, hogyan lehetnek a kinyilatkoztatott igazságok a vallásos élet forrásai. 1967-ben adta ki A Hit ébresztése c. kötetet. Célkitűzése szerint az egyéni világnézeti kérdéseket tárgyalja. Nem akarja a tudományosság látszatát kelteni, úgy beszél, ahogyan az egyik ember beszél a másikhoz saját problémáiról. Egyetlen gondolat fontos számára, az, hogy a hit személyes találkozás Istennel. Az igazi hívőnek csak az számít, hogy eligazodjon a bonyolult világnézeti kérdésekben. 1968-ban Zsinat és korforduló c. tanulmánykötetében a II. Vatikáni Zsinat maradandó eredményeit tárja a hívők elé. Az a célja, hogy rámutasson, milyen irányba terelte a zsinat az egyház életét, mi újat hozott. De ezt úgy írja le, hogy kitűnjön, mi a mondanivalója a zsinatnak 12
