Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Fila Béla: Teológus az Egyházban
Egyaránt érdekli a teológust Isten és az ember világa. így kerül kapcsolatba a teológus Isten és az ember alapvető kérdéseivel. Alapvető kérdés mindig is az lesz, hogy egyáltalán szükség van-e Isten feltételezésére, hogy az embert és a világot értelmezzük? Milyen választ kaphatunk a tapasztalati világon túl megsejtett abszolútum létére és kinyilatkoztatására? Mi a dolgok végső értelme, létezik-e valamilyen végső cél az értelmes ember számára? Amikor a teológus ezeket az alapvető kérdéseket felteszi és tisztázni igyekszik, akkor kapcsolatba kerül a természet-, szellemtudományokkal, valamint a bölcselettel. Az már tisztán módszertani kérdés, hol vonjuk meg a tudományos gondolkodás határát. A teológia amint mindig kísérője volt a hitnek, úgy mindig partnere akar maradni a mindenkori tudományosságnak is. Ezért a teológus állandóan figyeli az ember metafizikai érzékét, amellyel az ember bele tud nyúlni kérdéseivel a transcendens világba. De szemmel tartja az ember bonyolult szellemi életét is, hogy figyelmet szenteljen a konkrét valóságnak és azoknak a kérdéseknek, amelyeket a mai tudomány és élet felvetnek. Az ember önértelmezése szükségszerűen befolyásolja a teológiai kérdések hangsúlyát. Ha a természettudományos gondolkodás megkérdőjelezné a hit tételeinek létjogosultságát, akkor a teológus a gondolkodók, a bölcselők segítségét veszi igénybe, ha pedig egyes bölcselőknek támadna kételye vagy nehézsége a vallással szemben, akkor a teológus vagy a vele szimpatizáló bölcselők segítségét kéri, vagy a saját maga által kifejlesztett gondolkodás erejével néz szembe a kihívásoknak. A teológus szellemi küzdelmeiben kiderül, hogy nem csupán egy eszmét képvisel, hanem tudatosítja az Isten és az ember között mindig időszerű párbeszédet. Készségesen felveszi a teológus a párbeszédet a mai kor ateistáival is, amikor azok alapvetően megkérdőjelezik a vallás létjogosultságát. Kiterjed a teológiai reflexió a hit közvetítésének különféle módjaira is, és képes megküzdeni a történelemben felmerült minden konkrét nehézséggel. A teológusnak itt az a szerepe, hogy a pozitív megoldások útján egyengesse. A megoldás pedig mindig az, hogy újra és újra visszatérünk az eredethez, az egyház küldetéséhez és onnan igyekszünk mai feladatunkat kiolvasni. A teológusok kidolgozzák a kommunikációs lehetőségeket is, hogy közvetítsék az egyház küldetését a mai világ számára. Amikor a teológus Isten kinyilatkoztatását, kegyelmi ajánlatát közvetíti és szembesíti azt a nagy szellemi áramlatokkal, akkor mindig meg kell őriznie sajátos látószögét. Az embert és a történelmet Istennel fennálló kapcsolatában kell szemlélnie. Arra az alapvető kérdésre ad választ a teológus, hogy mi az emberi élet végső értelme, hogyan találkozik a vallásban az élet értelmét kereső ember és a magát kinyilatkoztató Isten, és hogy az üdvösség gondolata hogyan járul hozzá az élet teljességéhez. Amikor Gál Ferenc egyszerűen és világosan fölvázolta a korszerű teológus portréját, akkor tulajdonképpen saját magáról, mint teológusról vallott, hiszen művei, teológiai munkássága éppen ezt a portrét tükrözik vissza. Teológusok és a teológia Az egyház egységéről és a pluralisztikus teológiáról is tanúságot tesznek a különböző beállítottságú teológusok. Nem légüres térben dolgoznak a teológusok, hanem az egyház életében, amelyet mindig meghatároz a korszellem, a közösségi élet, a történelem folyása, a különböző zsinatok. Érthető tehát, ha a teológusok között is 2 S
