Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Puskás László: To bee or not to bee
teljes körének véleményét, mint ahogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban se találunk ilyet). Tanulmányunkban megkíséreljük - példáinkat esetenként egy konkrét saját jogú Egyház, a Munkácsi görögkatolikus egyházmegye újkori történetéből és mai gyakorlatából választva - egy szándékunk szerint tárgyilagosabb, konkrét és sokévtizedes helyi tapasztalatokra és ismeretekre támaszkodó kép felvázolását a görögkatolicitás fenoménjéről, amely az utóbbi időszakban élte meg igazi megmérettetését. Elvégre a „kipróbált" görögkatolikusok feladata a keleti-nyugati egységtörekvések mai mérlegének felállítása önmagukat illetően. „Az Egyházak öntudatában található meg az a mérce, melynek fényében ezek az Egyházak önmagukat értékelik".7 És mivel az európai Görögkatolikus Egyházak nagy része teljes joggal, hitelt érdemlően jelentheti ki, hogy ő a hitvallók és vértanúk Egyháza, hogy ezt a státust az egységért vállalt szenvedéseivel érdemelte ki, nehezen értelmezhetőnek látszanak a mottóként idézett prognózisok az Egyházként való eltűnésüket és a mai ortodoxiába való elkerülhetetlen beolvadásukat illetően. Az ortodox-katolikus párbeszédről, a Görögkatolikus Egyházakról mint a párbeszéd akadályairól és ezzel összefüggésben a mai Ortodoxiáról Kezdetnek elemezzünk egy idézetet8: „Az 1989-ben csipkerózsika-álmukból felébredt, korábban erőszakosan az ortodoxiába kényszerített unitus tömegek ... nehéz helyzetet teremtettek a párbeszédben résztvevő mindkét fél számára (az ortodox-katolikus dialógusról van szó - a szerző). Egyrészt a fizikai presszió gyakran „bevált" eszközeihez nyúlva próbálták számos esetben visszaszerezni régi templomaikat, s ezzel megszakították a „szeretet párbeszédét". Másrészt teljesen értetlenül állnak az elmúlt negyedszázad teológiai fejlődésével, szemléletváltozásával szemben. „Fáziskésésben" vannak, s nem értik, hogy míg ők a vértanúságig is elmentek, hogy igazolják Ró- ma-hűségüket, közben a katolikus egyház egyenrangú partnerként kezeli riválisaikat, az ortodox egyházakat. Ebben a helyzetben, amikor létjogosultságuk kérdőjéleződik meg, érthető módon még görcsösebben ragaszkodnak a piramisszerű, nyugati ekkléziológiához, az attól való eltérést pedig - s értelemszerűen a teológiai párbeszéd eddig elért eredményeit is - az igaz hit elárulásaként értelmezik." Azon túl, hogy az egyházüldözést, a vértanúságokat, a börtönökben eltöltött papi évek sokaságát és az illegalitásban végzett pasztorációt9 nem látszik túl szerencsésnek a mesebeli Csipkerózsika álmához hasonlítani, tárgyában téves a régi templomok visszaszerzésére tett erőfeszítések effajta elmarasztalása. Egyrészt akár a kereskedők kiűzetésének példájára is hivatkozhatnának a görögkatolikus hívek (az is a fizikai presszió „bevált" eszközének alkalmazása volt), de valójában egy ma már gyakorlatilag csak katolikus publikációkban felbukkanó kacsáról van szó. Ma már minden további nélkül vizsgálhatók lennének a görögkatolikus erőszakról szóló legendák a hely7 H. DÖRING, Grundriss der Ekklesiologie, Darmstadt, 1986, 232 о. 8 BAAn, op. cit.,13 о. 9 Vő. PUSKÁS László, Vázlatok a munkácsi görögkatolikus egyházmegye jelenéről, történetéről és perspektíváiról, in Görög katolikus Szemle kalendáriuma 1997-re, Nyíregyháza, 1996, 119-131 o.----ΞΞΞΞΞ 28
