Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Órigenész: A Princípiumokról IV. könyv 1-3.
műveltsége mögött. Marchisano érsek - hajói emlékszem - Ί 991-ben éppen ellenkező tapasztalatokról számolt be. Magyarországi plébániákat látogatott, és az volt a benyomása, hogy a magyar papságot igenis érdekli a teológia, elmondta, hogy csak Németországban, Ausztriában látta azt, amit Magyarországon: még egy falusi plébános könyvtárában is megtalálható a Lexikon für Theologie und Kirche sorozat. Ez a megjegyzés „A magyar valóság", „A magyar egyház állapota" címekhez adalék. Mert az lehet, hogy németül, franciául „mutatósabb" könyvek jelentek meg, ám az néhány művelt szerzetes ügye maradt. Egészében kevésbé érdekelte a zsinat az egész társadalmat, mint amilyen mélyen érintette a magyar papságot és híveket, főleg, ha hozzávesz- szük, milyen körülmények között éltünk. Kérdés azonban: Mindez elégséges- e a jövőben a Zsinat értékelésénél? Ti. а II. Vatikáni Zsinat egyes dekrétumainak értelmezésénél nélkülözhetetlen az Enchiridion Vaticanum köteteinek felhasználása, ami a munkák tudományos értékét csak növelné. VL. ÓRIGENÉSZ A Princípiumokról IV. könyv 1-3. (Hermeneutikai Füzetek 16. Az első keresztény hermeneutika. Fordította, az előszót és a jegyzeteket írta Pesthy Mónika. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 1998. 96 old.) Órigenész De Principiis-ének első könyve már olvasható az Atlantis-kiadó jóvoltából. Természetes, hogy a „folytatást" is számon tartjuk. A Hermeneutikai Füzetek ezen száma kevés híján tartalmazná a negyedik könyvet, és bár indokolható jó okkal, miért hagyta el a hátralevő részt, mégis valamelyest fájlaljuk, hogy nem az egész De Principiis IV. jelent meg. A bevezetés bemutatja Órigenészt, hermeneutikai módszerét, annak jelentőségét. Itt talán jobban ki lehetett volna emelni, hogy az első „exegéták" a gnosz- tikusok voltak, és szinte „rákényszerítet- ték" az ortodox oldalt a módszerek átvételére, ugyanakkor ellenőrzésére. Az ortodox exegézis maradt a praedicatio utóda, azaz az apostoli traditio tolmácsolója. Ugyanakkor az egész a 3. századi filozófiai irodalom, „exegézis" abból a szempontból, hogy vagy Homéroszt vagy Pla- tónt értelmezi. Az irodalmi és filozófiai hermeneutikának ebben a korban nagy lehetőségei voltak. Amiért kár volt elhagyni a De Principiis IV könyvének többi fejezeteit, amelyek a Szentháromságról szólnak, az a következő: ez az egész exegézis az Ószövetséget is úgy fogta fel, mint amelynek inspirált szövegeiben vagy az Atya szól a Fiúhoz és fordítva, vagy az Atya és Szentlélek, vagy mint a Fiú és Szentlélek dialógusát. Talán mégsem véletlen, hogy a negyedik könyv végére került a szentháromságta'ni „anake- phalaiószisz". VL. 80 ΞΞΞΞ KÖNYVSZEMLE
