Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Várnai Sándor Jakab: A szerzetesség az egyházban
Ezt a szempontot elmélyítve, az ЕЕ dokumentum így emeli ki az ember szerepét: „Isten egyúttal megadja ennek az embernek a kegyelmet, hogy mély és szabad önátadással válaszoljon erre, amiben a konszekráció az ember részéről kifejezést nyer." (ЕЕ 5. pont) A konszekráció fogalomtörténetében ritkábban alkalmazzák az ember cselekvéseként a konszekrációt. Ennek kiemelésére a se devovere, se mancipare igéket használják. Ez az első két formula az Isten és ember közti kapcsolat - kissé elvont - sémájában nézi a konszekrációt. A VC I. része (confessio Trinitatis) Herzig szempontjait kötelezően kibővíti a szentháromságos vonatkozással. c) Consecratio in Trinitate. - Ennek nyomai már az ЕЕ dokumentumban megtalálhatók. Ez a Jézusban megvalósuló konszekráció, amely őt minden konszekrációban közvetítővé teszi: „Jézus maga az, akit az Atya kiemelkedő módon fölszentelt és elküldött (vö. Jn 10,36). Ő teljesíti be az Ószövetség minden konszekrációját, melyek az 6 fölszentelésének előképei, és őbenne nyeri el a konszekrációt Isten új, vele titokzatosan eggyé váló népe is." (ЕЕ 6.) Jézusban tehát konszekráció valósul meg. Ez érvényes időben visszafelé és előre is, vagyis beteljesít az Ószövetség minden konszekrációját, és őbenne valósul meg az „új nép" konszekrációja is. Ennek eszköze lesz a keresztség, amely minden embert bevezet a jézusi konszekrációba. A Vita Consecrata is elénk állítja Jézus konszekrációját, de a Szentiélekben: „Jézus Istennek-szenteltsége világosságánál minden szentség forrásának, az Atyának kezdeményezésében fedezhetjük föl az Istennek szentelt élet ősforrását. Ugyanis Jézus maga az, akit 'Isten fölkent Szentlélekkel és erővel'. (ApCsel 10,38) 'akit az Atya megszentelt és a világba küldött' (Jn 10,36). A Fiú magához ölelve az atyai konszekrációt, viszonzásul Neki szenteli magát az emberekért (vö. Jn 17,19): tiszta, engedelmes és szegény élete az Atya tervével való gyermeki és tökéletes azonosulásának kifejeződése (vö. Jn 10,30; 14,11). Tökéletes önátadása földi élete minden mozzanatának a megszentelő Istennek-szenteltség jelentését adja." (VC 22.) Tehát az Atya és a Fiú közötti konszekráció van, a megtestesült Fiú a konszekrációban valósítja meg és mutatja meg, hogy a Szentháromságban a Fiú viszontszereti az Atyát.13 Mint egyetlen közvetítő, Jézus lesz a közvetítője - papja! - minden konszekrációnak is Isten és ember között. Legteljesebb újszövetségi megfogalmazása a Zsid 9,14: „Krisztus az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplőtelen áldozatul Istennek". d) Ecclesia consecrat seu benedicat. - Végül, az egyház is konszekrál. Az egyház fogadja el a konszekrációt a nyilvános istentiszteleten, tehát ő is létrehozza a konszekrációt, de a visszahatás is érvényesül: az egyház szentsége gyarapodik általa. „Ha az evangéliumi tanácsokra tett fogadalom általi konszekrációt az egyház színe előtti nyilvános elköteleződés erősíti meg, mint Istennek adott végső választ, akkor az hozzátartozik az egyház életéhez és szentségéhez (vö. LG 44). Az egyház hitelesíti az ajándékot és közvetíti a Nagyon szépen kifejti ezt Arnaldo PIGNA: Megszentelt élet. Szent Gellért, Szeged, 1990. 115-122. o. = 75 = 13