Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Rózsa Huba: "Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (Iz 53,11)
Mint látható, a Szolga személyének és küldetésének értelmezésében szerteágazók a vélemények. Kétségtelen, hogy a Szolga bemutatása nagyon összetett, megrajzolásában a kollektív és individuális vonások, a prófétai küldetés és a királyi üdvösségközvetítés tapsztalatai egyaránt megtalálhatók. Ebbe az irányba utal a redakciótörténeti megközelítés is, amely az Ebed JHWH dalokat az íz 40-55 fejezetek összefüggésében megmutatkozó eltérésektől megegyeznek abban, hogy az Ebed JHWH dalok eredetileg önálló egységet alkottak és nem az íz 40-55 fejezetek szövegösszefüggése számára készültek. A deuteroizajási igehirdetés összefüggésébe az íz 40-55 fejezetek redakciótörténete során kerültek, és a mintegy három évszázadon át tartó redakciótörténet következtében ismételt újraalkalmazáson és alkotó tovább- íráson estek át. A dalok elsődleges értelmét kibontották, jelentésük megváltozott és tovább gazdagodott (a dalok redakciótörténetére vonatkozó álláspontokat bővebben lásd 16. lábjegyzet). A szöveg redakciótörténeti elemzése segít hozzá annak a perspektíva-változásnak felismeréséhez, amely az 'ebed értelmezésében bekövetkezett, kezdettől a végső jelenlegi kánoni formáig (lásd pl. HERMISSON, H. J.: Das vierte Gottesknechtslied, 1-2 old.). A négy Ebed JHWH dal a prófétáról, Deuteroizajásról szól, aki egyben az első három dal szerzője, míg a negyedik dal tanítványi köréből származik. A szolga ("DP: 'ebed) kifejezés a dalokban és az íz 40-55 fejezetek összefüggésében egyaránt szerepel, jelentése azonban nem ugyanaz. A dalok Szolgája maga a próféta, míg a szövegösszefüggésben Izrael népe (H. J. HERMISSON szerint az íz 43,10; 44,26; 42,19 versekben az 'ebed nem egyértelmű, a 43,10 és 44,26-ben a dalok Szolgája: Izrael und Gottesknecht, 3-9 old.). A dalok és az íz 40-55 fejezetekben szereplő 'ebed viszonyát az említett szerzők közül H. J. HERMISSON dolgozza ki a legrészletesebben, ezért a témában kialakult megállapításokat az ő nyomán ismertetjük. A dalok Szolgája a prófétai hivatal hordozója, ugyanakkor alakját a király-tradíció számos eleme gazdagítja, de alapvetően prófétai küldetését kizárólag a rábízott ige révén teljesíti. A Szolga JHWH aktív tanúja, aki igehirdetése révén JHWH üdvösséges rendjét állítja fel egészen a föld határáig. A szolga Izrael viszont JHWH passzív tanúja azáltal hogy JHWH üdvözítő cselekvésének tárgya. A dalok Szolgája azáltal teljesíti az egész világhoz szóló küldetését, hogy Izraelt szolgahivatalára hívja és képessé teszi arra, miközben őt JHWH-hoz visszavezeti. Deuteroizajás igehirdetésében a dalok Szolgájának küldetése csak a szolga-Izraellel való egységében értékelhető, küldetését csak a szolga-Izraellel való kapcsolatában tudja végrehajtani. A két szolga együttműködése által lesz a világ előtt nyilvánvaló, hogy JHWH az egyetlen üdvözítő Isten, és a népek az egyetlen üdvözítő Isten fel- és elismerésével jutnak az üdvösségre. A felismerés akkor következik be, amikor a népek megtapasztalják Izraelen az üdvösséges ige megvalósulását. Amikor tehát redakciótörténet útján az Ebed-JHWH dalok kollektív és szuperindividuális vonásaira a két szolga egymás iránti megfelelőségében keresünk magyarázatot, a válasz nem írható le egyszerűen az „individuális" vagy „autobiografikus" és a „kollektív" magyarázat kereteiben. A próféta (Deuteroizajás, a dalok alanya) az „igaz" és ideális Izraelt képviseli, Izrael mintaképe, aki megteszi mindazt Isten előtt, amit Izrael vonakodik megtenni. Szerepét mint az őt megelőző prófécia összegzését érti, amelynek révén JHWH minden időben teremtő igéjét közölte Izrael történetében. Ebből kifolyólag a dalok nem egyszerűen individuálisok. A dalok nem tesznek lehetőve részletekbe menő biográfiai értelmezést, minthogy a Szolga hivatalának megrajzolásában a prófétai hagyomány mint olyan, tehát sok próféta tapasztalata is részt kapott, s ennyiben kollektív vonásai vannak. A próféta saját hivatalát akarja bemutatni, amely fordulatot jelent az üdvösség rendjében, s innen erednek a próféta hivatalának felfokozott dimenziói, megfelelve a fordulat egyetemes távlatának. A dalok nem jövendölések, de szuperindividuális sajátosságai, miként a felfokozott dimenziói is, a jövőbe mutató távlattal rendelkeznek. Ami a Szolgával történik az JHWH ügye, ezért ezek a szövegek modellül szolgálnak arra, hogy megértsük belőlük Isten végidőbeli cselekvését a világ üdvössége számára. A dalok tanítása a konkrét prófétára való utalással, és azzal ami vele történt még nem befejezett, igazságuk nincs azzal kimerítve, minthogy a jövőről is, Isten Izraelen és világon beteljesedő eszkatológikus üdvözítő művéről beszélnek. Ezért képesek a Krisztus-esemény értelmét is feltárni, noha nem Krisztusról szóló jövendölések (összefoglalóan lásd HERMISSON, H. J.: Gottesknecht und Gottes Knechte, 66-68 old.; Das vierte Gottesknechtslied, 1-6.22-25 old.). 59
