Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A rendkívüli vagyonkezelési intézkedés a CIC szerint
Teológia 1998. 3-4. szám KUMINETZ GÉZA A rendkívüli vagyonkezelési intézkedés a CIC szerint Előszó A katolikus egyháznak nem annyira a puszta létét, hanem inkább a hogylétét, küldetése betöltésének konkrét módozatait határozzák meg, éspedig jelentősen, a saját tulajdonviszonyai (statikus oldal), anyagi javainak kezelési stratégiája (dinamikus oldal), valamint az a társadalmi-kulturális kontextus, mely szűkebb vagy tágabb módon engedi érvényesülni az egyház saját jogrendjét. Tételként állíthatjuk, hogy az új egyházi törvénykönyv normatívája önmagában véve megadja mind a tulajdonviszonyok stabilitásához, mind annak kezelési stratégiájához, mind pedig az egyház jogának szabad gyakorlásához a szükséges és elégséges alapelveket; biztosítja a kellő okosságot és rugalmasságot. Állítjuk ezt, noha jól tudjuk, Isten népe körében és kívüle is többen kétségbe vonják az egyházi vagyon létjogosultságát.1 A törvényhozóhoz is minden bizonnyal eljutottak ezek a hangok. S a törvényhozó válasza az egyház anyagi javainak átgondoltabb jogi rendezése volt. Ennek jele az, hogy önálló könyvet kapott e tárgykör.1 2 Indoklásul tehát azt kell felhoznunk, hogy a szegény egyház kérése, követelése nem primér, hanem szekundér jelenség, vagyis a visszaélések, önkényes vagyonkezelés leküzdését célozzák. A helyes válasz erre az alaposabb jogi rendezés, az ellenőrzési mechanizmusok hatékony kiépítése, mely ugyanakkor tekintettel van a szükséges és elégséges autonómiára, vagyis gyámkodó él nélküli. Ami témánkat illeti, a rendkívüli vagyonkezelési intézkedés is precízebb szabályzást és ellenőrzést kapott. Állíthatjuk azt is, hogy az egyház anyagi javai az új diszciplína szerint kiváló szolgálatot tesznek az egyház küldetése munkálásának, vagyis teljességgel beleilleszkednek a II. Vatikáni Zsinat lelkipásztori szemléletébe. Az anyagi javakra vonatkozó normatíva nem kizárja tehát, hanem épp ellenkezőleg, alapvetően lehetővé teszi a javaknak az egyház küldetése szellemében történő használatát, a titokzatos testben történő igazságos áramlását. S mint ilyen, a vagyonkezelés, a javak felügyelete és az értük való felelősségvállalás feltételezi a törvényeknek, az egyház küldetésének alapos ismeretét, s az ebből fakadó kreativitást.3 1 CORECCO, E., 1 presupposti culturali ed ecclesiologici del nuovo Codex, in 11 nuovo Codice di diritto canonico, Firenze 1983, 52s.; OCHOA, X., Ratio bonorum temporalium in Ecclesia et Institutis per- fectionis post Con. Vat. II., in Commentarium pro Religiosis, 1967, 339-348. 2 Vö. A Kódex revízióját irányító 10 elvet. 3 COCCOPALMERIO, E, Diritto patrimoniale della Chiesa, in II diritto nel mistere della Chiesa, vol. IV, Roma 1980. 1-70.; MISTO, L., I beni temporali della Chiesa, in II diritto nel mistero della Chiesa III, 1992, 349.------- 30 =
