Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)

1998 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A Szentlélek és a liturgia

Már Szent Cyprián is indirekt módon utal a Szentlélekjelenlétének fontosságára.54 Szerinte a papok által a Szentlélek működik a szentségekben. De mivel a Szentlélek nem lehet az eretnekekkel és bűnösökkel, ezek érvényesen nem is szolgáltathatják ki a szentségeket. Ezért is tagadta Cyprián az eretnek-keresztség érvényességét. Ágoston, aki nemcsak az Eukarisztiánál, hanem minden szentségnél hangsúlyozza az ige konstitutív szerepét55 ezt is írja: „amit szent imádsággal átváltoztatunk, és az Úr értünk vállalt szenvedésének emlékére és lelkünk üdvösségére magunkhoz veszünk; ami az emberi kéz által abban a látható külső színben végbemegy, csak azért szentelődik meg, és lesz belőle nagy szentség, mert a Szentlélek láthatatlanul ott működik, hiszen ami testi változás szerint ott végbemegy, azt Isten viszi végbe."56

Szent Ambrus De mysteriis című munkájában részletesen foglalkozik az átlé- nyegülés titkával. A IX. fejezetben57 részletesen bizonyítja, hogy ez egyedül Krisztus mindenható szavára történik. A másik szentségtani művében ugyanezt tanítja.58 De még az ő írásaiban is találunk olyan kijelentést, amely az epiklézisre emlékeztet. A Szentiélekről írt munkájában ugyanis ezeket mondja: „Hogyan lehetne azt mondani, hogy a Szentlélek nem birtokolja mindazt, ami az Istené, amikor az Atyával és Fiúval együtt említjük a keresztségben és a felajánláskor segítségül hívjuk".59 Szent Jeromos egyik levelében azt írja, hogy Órigenész szerint a „vasárnapi kenyér... amit megtörünk megszentelődésünkre, és a szent kehely... a Szentlélek lehívása és eljövetele által szentelődik meg".60 A levélből az is kiderül, hogy Jeromos egyetért Órigenész véleményével.

Szent Ágoston tanítványa Szent Fulgentius, Ruspe püspöke többször is magyarázza Monimushoz és Fabianus ellen intézet irataiban (508) az epiklézis jelentőségét, sőt ő az első a nyugati egyházatyák között, aki a liturgikus epiklézist részletesen is magyarázza. Már Monimus kérdéséből61 is kitűnik, hogy az epiklézist ebben az időben a konszekráció lényeges elemének tekintették. Erre felelve Fulgentius több fejezeten át62 rámutat a Szentlélek jelenlétének jelentőségére a liturgiában. Nemcsak a konszekrációt említi, hanem azt is, hogy a szentmisében a Szentlélek a híveket Krisztus misztikus testében a szeretet által egyesíti (IX. fej.). A szeretetben való egység kialakításához szükséges segítséget a Szentlélektől kell kérnünk (X. fej.), illetve erre legalkalmasabb lehetőség az eukarisztia ünneplése (XII. fej.). Mivel az eretnekek a szere54 Epist. 64 (ad Epictetum ), PL 392

55 Vö. szentség definíciója: „accedit verbum ad elementum et fit sacramentum" (PL 35, 1840)

56 De Trinitate, III, 4, 10

57 Az idevonatkozó legjellemzőbb szöveg: „Ha az emberi áldásnak oly nagy volt a hatalma, hogy átváltoztatta a természetet, mit mondjunk akkor' magáról az isteni megszentelésről, melyben magának az Úrnak szavai fejtik ki erejüket. Mert az a szentség, melyet magadhoz veszel, Krisztus szavai által jönnek létre. Ha ugyanis oly hatalma volt Illés szavának, hogy tüzet hozott le az égből, ne volna oly ereje Krisztus szavának, hogy az elemeket lényegét változtassa át? Azt olvastad az egész világ teremtéséről: Mert ő mondta és lettek; ő parancsolta és teremtve lettek. Vajon Krisztus szava, mely semmiből tudta teremteni azt, ami nem létezett, ne tudná azt, ami van, azzá átváltoztatni, ami előbb nem volt? Mert nem kisebb dolog új természetet adni a dolgoknak, mint azt megváltoztatni".

58 De Sacramentis IV 14-23; V, 24

59 De Spiritu Sancto, III, 16., PL 16,803 (vö. in oblationibus)

«> Epist 98, 13

61 „cur... ad sanctificandum oblationis nostrae munus Sancti Spiritus tantum missio postuletur?"

62 Ad Monimum II. c. Vl-XI. (PL 65,183)

23 ------