Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A Szentlélek és a liturgia
rés valószínűleg nemcsak az Urat hívja, hanem az Úr után, közvetlenül a Szentlelket is, ahogyan az például az ősi káld típusú anaphorákban is lehet látni.30 A Zsidókhoz írt levél is kapcsolatba hozza az Újszövetség áldozatát a Szentlélekkel: „...Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát áldozta föl ártatlanul Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkünket a holt cselekedetektől" (9,14). A Vulgata per Spiritum Sanctum-ot hoz, mert egyes kéziratokban az aióniou (örök) helyett hagiou (szent) szerepel. Már az egyházatyák is hangsúlyozzák, hogy Krisztus áldozata nemcsak az anyagát tekintve múlja fölül az ószövetségi áldozatokat, hanem a bemutatás módjában is, hiszen Krisztus az „örök Lélek" (=Szentlélek) által ajánlotta fel magát Istennek. Aranyszájú Szent János analógiája szerint ahogyan az Ószövetségben „égi tűz" segítette az áldozat bemutatását, ugyanúgy az Újszövetségben fontos a Szentlélek eljövetele az eukarisztikus áldozat bemutatásához.31 Már Jusztinosz32 és Ireneusz33 Eukarisztia leírása is, de főleg a középkori teológusok és a liturgikus szövegek emelték ki szívesen az analógiás kapcsolatot a megtestesülés és a transsubstantiatio között, a Mt 1,18-20, illetve a Lk 1,35-re hivatkozva. E gondolat legjelesebb képviselője Pascasius Radbertus (f 865), aki a Liber de corpore et sanguine Domini című könyvében így fogalmaz: „Ahogyan Krisztus valóságos teste férfiúi nemzés nélkül a Szentlélek által teremtődött, ugyanúgy a Szentlélek által jön létre a kenyér és bor szubsztanciájából Krisztus teste és vére".34 A jelenlegi római misekönyvben is vannak olyan orációk, amelyekben ott van ez a párhuzam. Például az adventi idő Mária-miséjében, a felajánló könyörgésben így imádkozunk: „Urunk, Istenünk, add, hogy oltárodra helyezett ajándékainkat szentelje meg az a Szentlélek, aki isteni erejével Mária méhét megáldotta".35 A liturgikus szövegekben a II-III. században jelenik meg az epiklézis. Ennek első és legtökéletesebb példája a Traditio Apostolica-Ъап található meg. A római liturgia hagyományát megőrző szöveg lényeges része a következő: „Kérünk, küldd el Szent- lelkedet a szent egyház felajánlott adományára, adj egységet mindazoknak, akik részesülnek benne. Engedd, hogy elteljenek a Szentlélekkel és megerősödjenek az igazság hitében, hogy dicsérjünk és dicsőítsünk téged fiad, Jézus Krisztus által, aki által tiéd a tisztelet és a dicsőség, Atya és Fiú, a Szentlélekkel együtt most és mindörökké."36 Az eukarisztikus epiklézis mindkét formája: a konszekrációs és áldozási epiklézis is már jelen van ebben a Lélekhívó imádságban. Világosan kitűnik ez a megfogalmazásból, hiszen a Szentlelket először a „szent egyház felajánlott adományára" kéri, majd pedig azok számára, akik „részesülnek benne".37 Történeti okokból csak a IV. század végén, az V század elején jelentek meg az olyan teljes liturgikus szövegek (kánonok) keleten és nyugaton, amelyekben még nyil30 LIGIER L, Magnis Orationis Eucharistiae origio et significatio, Gregoriana, Roma 1964, 155-163., vö. például: „...verdat, Domine, Spiritus tuus Sanctus et requiescat super oblationem hanc servorum tuorum et benedicat eam et sanctificet..." (380. oldal). 31 In Hebr. hóm. 15,2: PG 63, 120 ы I. Apológia LXVI, 2 33 Adv. Haer. IV, 18,5; PG 7, 1027 és 1124 34 C. 4; PL 120,1278 35 Római misekönyv, Szűz Mária miséi, 717. 36 VANYÓ L, Óker írók 5. köt, 85. 37 Vö. latinul: „oblationem sanctae Ecclesiae" - „des omnibus qui percipiunt" 19
