Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)

1997 / 3-4. szám - Baán István: Egyesült egyházak vagy testvéregyházak?

egyházak lennének; sőt inkább akadályt képeznek Kelet és Nyugat között. Az az illúzió, hogy léteznek híd-egyházak, vezette a zsinatot azokhoz a kétértelműségekhez, amelyeket megkíséreltünk napvilágra hozni. Az ortodoxiával szemben nincsenek híd-egyházak mint egyházak. Csak testvéregyházak vannak. E keleti katolikus közösségek tagjai azonban gondviselésszerű eszközei lehetnek ennek a felismerésnek. Ők azok, akik a katolikus kö- zösség kebelén belül minősített tanúi lehetnek ezen testvéregyházak valóságának.”14

Az utóbbi egy-két évnek a görög katolikusokat érintő eseményei reflektorfénybe ál- lították az egész problémakört. A katolikus-ortodox dialógus kezdeti szakaszában úgy tűnt, hogy az egyesült egyházak léte inkább elvi, mint gyakorlati problémát jelent. A legálisan működő görög katolikus egyházak ugyanis elenyésző kisebbséget képeztek az ortodox többséggel szemben. Az 1989-ben csipkcrózsikaálmukból felébredt, korábban erőszakosan az ortodoxiába kényszerített unitus tömegek azonban nehéz helyzetet teremtettek a pár- beszédben résztvevő mindkét fél számára. Egyrészt a fizikai presszió gyakran ״bevált” esz- közeihez nyúlva próbálták számos esetben visszaszerezni régi templomaikat, s ezzel meg- szakították a ״szeretet párbeszédét”. Másrészt teljesen értetlenül állnak az elmúlt negyed- század teológiai fejlődésével, szemléletváltozásával szemben. ״Fáziskésésben” vannak, s nem értik, hogy amíg ők a vértanúságig is elmentek, hogy igazolják Róma-hűségüket, köz- ben a katolikus egyház egyenrangú partnerként kezeli riválisaikat, az ortodox egyházakat. Ebben a helyzetben, amikor létjogosultságuk kérdőjeleződik meg, érthető módon még gör- csösebben ragaszkodnak a piramisszerű, nyugati ekkléziológiához, az attól való eltérést pe- dig - s értelemszerűen a teológiai párbeszéd eddig elért eredményeit is - az igaz hit eláru- lásaként értelmezik. A jelenlegi egyházpolitikai helyzet, vagyis hogy a magukat most már törvényesen egyesülteknek vallók száma hirtelen megsokszorozódott Közép- és Kelet-Eu- répában, adhatott ösztönzést arra, hogy II. János Pál pápa 1990. október 18-án kelt aláírá- sával promulgálja a Keleti Egyházak Kánonjainak Új Kódexét. Ez a nagyjelentőségű cse- mény előreláthatólag döntő módon befolyásolja majd az unitus egyházak jövőjét. Az elő- készítés negyedszázada alatt sok bírálat érte a készülő szöveget, elsősorban szelleme miatt. A kódex alapjául szolgáló ekkléziológia nemcsak római katolikus, hanem nagyon is latin, amely most már gyakorlatilag is kizárja, hogy Róma testvéregyházakként kezelje az egye- sült közösségeket.15 (Eddig ugyanis az egyesültek a zsinat keleti dekrétumára hivatkoztak - ami nem jogi szöveg! -, a római hivatalok viszont még a zsinat előtti keleti jog érteimé- ben jártak el, arra hivatkozva, hogy ״majd az új keleti jog minden további vitás kérdést el- dönt”.) Az egyesült egyházak most jobban őrlődnek két malomkő között, mint az unió megkötésekor, mivel akkor még lehettek illúziói... Túl sokat kellene változniuk, visszaka- nyarodva elsősorban teológiai és lelki örökségükhöz - amire a II. Vatikáni Zsinat is buzdít- ja őket -, de főképp pszichikailag kellene magukévá tenniük a katolikus-ortodox dialógus- nak, a ״szeretet párbeszédének” eredményeit. Nekik még inkább testvéregyházként kelle- ne kezelniük az ortodoxiát, felismerve, hogy az együtt munkált jövendő egység útja szá- mukra az ortodoxia felé vezet. Meg kellene érteniük, hogy amikor arról van szó, hogy fel- adják látszat-önazonosságukat - vagyis hogy ortodoxabbak az ortodoxiánál -, akkor jutnak el az igazi identitásukhoz. ״Ennek az a feltétele, hogy pozitív és összehangolt módon támo- gassa a katolikus egyház és különösen Róma. Az egyesült egyházaktól nem várható, hogy ők tegyenek olyan kezdeményezéseket, amelyek saját eltűnésük felé irányítaná őket. Nem

M LANNE, E., Églises unies 339.

15 vö. uo. 337.

= 13