Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Laghi, Pio: Beszéd a Pázmány Péter katolikus egyetem egyházjogi intézetének megnyitásán
Teológia 1997. 3-4. szám PIO LAGHI BÍBOROS Beszéd a Pázmány Péter katolikus egyetem cgyházjogi intézetének megnyitásán Bevezetés Nagy örömmel tölt el, hogy részt vehetek a ״Pázmány Péter” Katolikus Egyetem ke- • rétén belül 1996. november 30-án megalapított Kánonjogi Intézet első tanévének ünnepé- lyes megnyitásán. Egy ״ad instar Facultatis” létrehozott és kánonjogi tanulmányokat szolgáló Intézet megalapítása nem olyan gyakori esemény, hogy az ember szó nélkül elmehetne mellette. Az egész világon csak mintegy harminc ilyen akadémiai központ van. Ez persze nem jelen- ti azt, hogy ennek az egyházi tudománynak csak másodlagos fontosságot tulajdonítanánk. Az ilyen célú felsőfokú intézmények csekély száma annak tudható be, hogy a múltban kü- lönleges képzettséget igényelt, hogy a sajátos célját be tudja tölteni, azaz az Egyház életé- ben nélkülözhetetlen szolgálatát el tudja végezni. Minden új intézet megnyitása előtt pon- tosan meghatározott és szigorú követelmények szerinti vizsgálatra van szükség, valamint annak a szerepnek komoly elemzésére, amit az adott intézménynek a meghatározott föld- rajzi területen be kell töltenie. Egyébként ez érvényes a már fennálló fakultásokra és intéz- ményekre is, amelyeknél a Kongregáció éppen most tart vizsgálatot annak megismerésére, vajon ezek megfelelnek-e a kívánalmaknak. Éppen ennek értelmében hasznosnak vélem, hogy néhány általános jellegű megfon- tolást tegyek, amelyek ezen a téren a Katolikus Nevelési Kongregáció munkája számára irányadóak, s amelyek miatt kedvezően fogadta a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, Er- dő professzor úr által kezdeményezett felterjesztését. 1 1. A KÁNONJOGRA SZÜKSÉG VAN Az első megállapítás, hogy az Egyház valóságának szükségszerűen megfelel a kánon- jog. Már történelmi szempontból is megállapítható, hogy a keresztény közösség a kezde- tektől fogva nem volt szervezetlen csoport. Ugyanakkor nem úgy jelent meg, mint a tagjai közötti megállapodás eredménye. Ellenkezőleg: az Úr közössége volt, amely az Ő nevében gyűlt össze az Eukarisztia körül. Vezetői az apostolok voltak, akik Krisztustól hatalmat kaptak az oldásra és kötésre, a közösségbe való felvételre és az abból való elbocsátásra, az Istentisztelet és a közösségi élet különböző aspektusainak szabályozására. Az apostolok maguk is tovább adták a ״mandata Domini”-t, gyakorolták a karizmák megkülönböztetését, megszabták a pogányok felvételének feltételeit, a struktúrákat új szolgálatok létesítésével egészítették ki. Egy ilyen, a Krisztustól kapott megbízatás erejé- ben vezetett közösség kebelén táplálkozott és gyarapodott a hívek keresztény élete. Ebbe a kezdeti felépítésbe csatlakoztak be az apostoli kollégium utódai, akik az év- századok során a közösség igényeihez igazodva és szerveződve fejlődtek és egészültek ki. 1
