Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Csodás evangéliumok, apokrif iratok - Pápai Lajos: "A dogmatika kézikönyve"
Csodás evangéliumok, apokrif iratok Sorozatszerkesztő: Adamik Tamás, Telosz kiadó, Budapest, 1996. 195. old. A jelen kötet szerves folytatása az előző, szin- tén 1996-ban megjelent apokrif irodalomból va- ló válogatás, mely ״Az apostolok csodálatos csele- kedetei” címet viselte. A mostani kiadás örvende- tes ténye, hogy az újszövetségi környezetben írt nem kánoni műveket elérhetővé teszi a magyar olvasó számára is. Vanyó László sorozatában az Ókeresztény írók második kötetében már meg- jelent Jakab ősevangélium, az Igazság evangéliu- ma és a Péter evangélium (Apokrifek, Budapest, 1980, Szent István Társulat) mellett jelentősen őbvült a fordításban olvasható apokrif írások kö- re. így a kötet tartalmazza a Tamásnak, a zsidó filozófusnak a beszámolója az Úr gyermekkoráról, A Megváltó gyennekségének arab evangéliuma, Pszeudo-Máté evangéliuma, Józsefnek az ácsnak a története, Fiilöp evangéliuma. Feljegyzés a mi Urunkról, Jézus Krisztusról, amely Pontius Pilátus idejében készült című alkotásokat is. Az apokrif irodalom tanulmányozása ma újra reneszánszát éli és a kezünkben lévő kiadás is hozzásegít, hogy minél szélesebb körben legyen elérhető, főleg a kereszténység kezdetei iránt ér- deklődőknek. Kánitz Mihály ״A dogmatika kézikönyve” Vigilia Kiadó, Bp. 1996. 1996-ban Budapesten a Vigilia Kiadó gondo- zásában megjelent a Theodor Schneider által szerkesztett ״Handbuch der Dogmatik” I. köte- te, ״A dogmatika kézikönyve” címmel. A köny- vet a hamarosan megjelenő II. kötettel együtt te- ológusaink használatára, a dogmatikát tanító te- ológiai tanárok javaslatára jelentették meg. Ennek 254. lapján található a következő sző- vég: ״Az ember Jézus: teremtmény - része Isten nagy, évmilliárdokra visszanyúló teremtésének.” Ezt a mondatot egyesek arianus kijelentésnek nevezték. Mivel az eredeti - német - szöveget nem ismerem, lehet, hogy csak fordítási problé- máról van szó, de mivel többen is megszólaltak a kérdésben, azt hiszem ilyen lényeges megállapí- tások mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Sen- kit nem vádolva, a következőket szeretném ezzel kapcsolatban tisztázni: 1.) Bemard Sesboüé S. J. (a Nemzetközi Teo- lógiai Bizottság tagja) ״Jésus-Christ dans la Tradition de l’Eglise” c. művében (Desclée, 1982) ezt írja: ״Sajátos nyelvezetében pontosan ez az efe- zusi definíció értelme: Jézus az Isten Fia, ameny- nyiben ember. Ez nem azt akarja mondani, hogy Jézus embersége által Isten Fia: emberi termé- szele szerint teremtmény. Hanem azt, hogy a hyposztatikus unió által embersége a Fiú ember- ségévé vált.” (127. lap) ״Kétségtelen, hogy azt kell mondani az egész Tradícióval, hogy Jézusnak nem volt emberi sze- mélye, aki más lett volna, mint az Ige személye, mert nincs benne két személyes alany ( = subsistants); de hasonlóképpen kell mondani azt is, hogy az Isten Igéje Jézusban emberi személlyé vált, magának a Megtestesülésnek értelmében, ami egy valódi humanisatio.” (121-122) 2. ) Vagyis a nesztorianizmus tévedése nem az, hogy Jézusnak emberi személyiséget tulajdonít, hanem az, hogy az Ige személyétől különböző emberi személyiséget tulajdonít neki. Hiszen ő valóságos ember, emberi személye is van, de ez az Ige örök személye. 3. ) így viszont, ha azt állítanánk, hogy ״Jézus embersége - teremtmény” - nem volna semmi probléma. Viszont ha azt állítom: ״az ember Jé- zus: teremtmény” - mivel az ember a személyt is jelöli, s ez az ő esetében az örök Ige személye, ez valóban téves teológiailag, valóban lehet arianusnak nevezni. —= 77 = Könyvszemle ~
