Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A presbitérium
lasztójoggal rendelkeznek ״az egyházmegyében tartózkodó és annak javára valamilyen hi- vatalt betöltő, de az egyházmegyébe nem inkardinált világi, illetve olyan papok, akik vala- mely szerzetes intézménynek vagy az apostoli élet valamely társaságának tagjai” (CIC 498. k. 2). II. János Pál pápa apostoli buzdítása a papképzésről (1992) már egyértelműen kijelen- ti: ״Az egyetlen presbytérium részei más jogcímen a részegyházban lakó és dolgozó szerze- tes papok is” (PDV 74). A lelkiségi és egyéb mozgalmakhoz tartozó papok presbytériumhoz való tartozásának kérdésére is válaszol. Az egyház által elismert új és régi mozgalmakhoz és társulásokhoz tartozó papoknak tudniuk kell, hogy azon egyházmegye presbitériumához tartoznak, ahol szolgálatukat végzik, s hogy komolyan együtt kell e presbyteriummal dolgoz- niuk (PDV 31. pont). Már a szemináriumban is, és később az inkardináló püspöknek is vi- szont tisztelnie kell a mozgalmak sajátos lelkiségét és célkitűzéseiket (PDV 68. p). Minden pap a felszentelés által tagja lesz a helyi egyház presbitériumának, amely a püspök vezetése alatt az egyházat itt a földön folyamatosan Isten népévé, Krisztus testévé és a Szentlélek templomává építi. A papság ill. a presbytérium a püspök munkatársaként tevékenykedik a Krisztustól kapott küldetés teljesítésében egy adott részegyházban. A pa- pi karakter és a papság szentségi kegyelme azonban nincs egy adott egyházmegyéhez köt- ve. A felszentelt pap a ״tér és az idő korlátái” a püspök rend munkatársaként teljesíti kül- detését. ״Az a lelki adomány, amelyben a papok felszentelésük alkalmával részesülnek, nemcsak valamilyen korlátozott és egy helyhez kötött küldetésre teszi alkalmassá őket, ha- nem az üdvözítésnek mindent átfogó egyetemes küldetésére is, egészen a föld határáig (ApCsel 1,8). Minden pap részesedik ugyanis annak a küldetésnek egyetemességében, amelyet Krisztus apostolainak adott” (PO 10. p.). Az igaz, hogy az inkardináció által a pap egy konkrét presbytériuntnak lesz a tagja, de ez nem állítható szembe a papi szolgálat egyetemes jellegével. A felszentelt pap nemcsak a saját püspökével, hanem a püspökök kollégiumával, és Róma püspökével, a pápával egységben teljesíti azt a küldetést, amit Krisztus az apostoloknak és utódaiknak adott. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a püspöki kollégiummal szemben ״nincs teológiai alapja egy egyetemes presbyterium föltételezésének”׳’. A papság ill. a presbyterium mint a püspök munkatársa részesedik a püspök tanítói, meg- szentelő és kormányzó tevékenységében (LG 28). ״Mivel a papok felszentelésükkor megkap- ták ajándékul a Szentlelket, a püspökök úgy tekintsenek rájuk, mint nélkülözhetetlen segí- tőkre és tanácsadókra Isten népe tanításának, megszentelésének és lelkipásztori vezetésé- nek szolgálati tisztségében” - mondja a Zsinat (PO 7). A régi és az új liturgikus könyvek ta- núsítják, hogy a presbyterium a történelem során mind a három funkciót ebben a szellem- ben gyakorolta. A zsinat tanítását biblikus tipológiával költői módon szemlélteti a papszen- telési szertartás felszentelő imája, amikor három bibliai eseménnyel világítja meg a hármas küldetést. A papokat a hetven bölcs férfiúhoz hasonlítja, akik a pusztai vándorláskor segí- tették Mózest a nép kormányzásában, azután Áron fiaihoz, akik atyjuk segítségére voltak az áldozatbemutatásánál és végül beszél az apostolok segítőtársairól, akik abban segítettek, hogy az üdvösség művét hirdessék és megvalósítsák az egész világon.6 7 A latin liturgikus sző- vegek a papok küldetését hetven (ill. hetvenkettő) tanítvány elküldéséhez hasonlítják, akik az apostolokkal együtt az evangélium hirdetésére kaptak küldetést (vö. Lk 10,1). A hármas küldetést a püspökkel egységben és neki engedelmeskedve kellett végezni a presbytériumnak. Az ősegyházban így természetes volt, hogy a pap a püspök jelenlétében nem prédikálhatott. Aetheria szentföldi beszámoló szerint a IV század végén Jeruzsálem6 A papi szolgálat és élet direktóriuma 1994, 25. 7 A püspök és a pap szentelése, 13.p. vö. meg Sacratnentarium Serapionis. XXVII 6
