Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Szabó Péter: A püspökválasztást érintő szabályozás változásai a keleti katolikus egyházjogban
Teológia 1997. 1-2. szám SZABÓ PÉTER A püspökválasztást érintő szabályozás változásai a keleti katolikus egyházjogban Munkánk a keleti kódex (CCEO) püspökválasztásra vonatkozó szabályozását kíván- ja tárgyalni. A püspöki hivatal betöltésének módja élénk teológiai reflexió tárgya a latin egyházjogban is,1 ám ennél még fontosabb lehet az ökumenizmusra gyakorolt hatása. E szempontokra való tekintettel hasznosnak látszik a hatályos keleti jog ismertetése a téma azon fejlődési irányvonalnak a vázlata céljából, mely minden bizonnyal a keleti kodifikáció egyik fontos jellemzője. Korban eltekintünk a XII. Pius előtti jogrend tárgyalásától, hisz a keleti kódex nor- marendje a mp. Cleri sanctitati szabályozásához viszonyított elmozdulást jelent. Nem fog- lakozunk továbbá a pátriárkái (illetve a 152. kán. erejében azzal azonos elbírálás alá eső nagyérseki) egyházaknál alacsonyabb hierarchikus rangú keleti katolikus közösségekkel sem, mivel ott a püspöki székek betöltése pápai kinevezés útján történik. A püspökválasztás rendje a mp. Cleri sanctitati szerint A pátriárkái egyházak területén belül, mint a fegyelmi önállóság egyik fontos megnyilvá- nulása, a részleges jog keretében szabályozott püspökválasztási jog - IX. Pius pápának az ör- mény és a káld egyház tekintetében a pápai kinevezés rendszerének bevezetésére tett rövid ki- sérletét leszámítva1 2 - mindvégig fennmaradt.3 Egységes közös szabályozást a püspökválasztás tekintetében is a XII. Pius által kihirdetett jog, közelebbről a mp. Cleri sanctitati hozott.4 A dokumentum 392. kánonja szerint a püspökök az apostolok utódai, ennélfogva ha- talmuk isteni jogon alapszik. Őket a római pápa vagy szabadon nevezi ki, vagy megerősíti (ha tudniillik más szervek választották őket a jog előírásai szerint). Ilyen választási jogot a motu proprio egyedül a pátriárkátusok püspökeivel kapcsolatban említ (251. kán.). 1 Vö. pl.: GRESHAKE, G., (Hrsg.), Zur Frage der Bischofsernennungen in der römisch-katolischen Kirche. München- Zürich 1991. 2 IX. Pius, litt. ap. Rcversums, 1867. VI. 12, in ASS 3 (1867) 386-393; IX. Piusz, litt. ap. Cum ecclesiastica disciplina, 1869. VIII. 31. inA.V.9 5 (1869) 615-621. 3 E részleges jog bemutatásához lásd; WO.TNAR, M., The Participation of the Clergy and Laity in the Election of Bishops according to the Discipline of Oriental Catholic Churches, in BASSETT. W., (ed.). The Choosing of Bishops, Historical and Theological Studies. Hartford 1971, 61-73; KI IOURY, .1״ Lechoixdes Evéques dans les Églises Orientales, in Concilium 1717 (1981) 53-56. 4 XII. Pius. mp. Cleri sanctiori, 1957. VI. 2.. in AAS 49 (1957) 433-603. Megjegyzendő, hogy a szövegtervezet püspökválasztásra vonatkozó 249-254. cs 392. kánonjai, egy a Keleti Kongregáció keresztül kiadott belső t en- delet révén már 1951. december 15-től hatályba léptek, noha a szabályozás hivatalos kihirdetésére csak a motu proprio keretében került sor: vö.: EDELBY, N., - DICK, I.. Les Eglises orientales catholicities, DeereI «Orientalium Ecclesiarum״, (Unam Sancatam 76), Paris 1970, 364. 60
