Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)

1997 / 1-2. szám - Pápai Lajos: Az Egyház az ökumenikus párbeszédben

1948: A Szent Officium monituma (VI. 5.), amely kijelenti, hogy egyetlen katolikus teológus sem vehet részt az amszterdami összejövetelen.

Aztán hirtelen egy fordulat: 1949. december 20-án a Szent Officium ״Ecclesia Catholica” kezdetű instrukciója engedélyezi a kapcsolatokat ״egyenrangú félként”, termé- szetesen jól definiált feltételekkel és ״eredmény” reményében, - értve alatta a római Egy- házhoz való megtérést.

Azóta a megfigyelők megjelentek Lund, New Delhi, Párizs, Montréal konferenciáin, az utóbbin a ״Hit és egyházalkotmány” egész konferenciáját meghívta Leger bíboros test- véri estélyre...” (M.Villain: i. m. 87. lap.)

Ennyit az előzményekről. Aztán jött a II. Vatikáni Zsinat. Megalakult a katolikus Egyházban az Egységtitkárság. A katolikus Egyház mint Egyház kapcsolódott be az öku- menikus mozgalomba. II. János Pál pápa újra és újra megerősítette, hogy ״elkötelezettsé- günk az ökumenikus mozgalomban visszafordíthatatlan.” (Legutoljára az ״Ut unum sint” enciklikában. 3. p.)

Mindezek után nézzük meg, hogyan is alakulnak az elképzelések az ökumenikus di- alógusban az Egyház misztériumáról? Valamint az egységről, melyet mindannyian kere- sünk.

Egy látszólag jelentéktelen fordítási különbözőség segít rámutatni a lényeges kü- lönbségekre a katolikus és protestáns egyház-képet illetően, különös tekintettel az egység- re.

Az ún. ökumenikus apostoli hitvallás fordításában először ez szerepelt a katolikus verzióban is: ״hiszem az egyetemes Anyaszentegyházat”. Protestáns testvéreink ma is ezt használják. A Szentszék a MKPK felterjesztése után ezt a fordítást nem hagyta jóvá, még ökumenikus összejövetelek alkalmaira sem.

Jóval korábban, mikor a francia püspöki kar készítette a francia fordítást, és választaniok lehetett ״catholique” vagy ״universelle” között, neves francia teológusok (Y. Congar, de Lubac, Daniélou) egy közös levélben fordultak a francia püspöki karhoz, kifejt- ve, hogy a katolikus-t miért nem lehet egyetemessel fordítani. A két szó két felfogást takar.

A ״katolikus” szó nem szerepel sem a LXX-ban sem az Újszövetségben. A profán görögben Aristotelesnél (Kr. e. IV. sz.) kath’olon (=egész szerint) = vonatkozik az egye- temes állításokra. Philonnál (Kr. u. I. sz.) katholikos=általános, szemben a részlegessel. Először az Egyházra Antiochiai Szent Ignác alkalmazza a Szmirnai 8,2-ben (110 körül): ״Áltól a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus Egyház.” (Apostoli atyák. Bp. 1980. 190. lap. Sz.I.T.)

A katolikus szót itt egyesek a paralellizmus miatt így értik: ״az Egyház teljessége” (de Lubac, Bardy, Th. Camelot, J.N.D. Kelly stb.).

״Ugyanakkor Ignác, míg egyrészt ki akarja ezzel fejezni, hogy a püspökön kívül nincs legitimitás, nincs igazi Egyház, másrészt, fontos észrevenni a representálásnak és a kontinuitásnak azt a szoros kapcsolatát, amit Ignác a földi Egyház és a mennyei igazság között tesz: van az abszolút, legfelsőbb püspök, aki láthatatlan (az Atya, Krisztus) és a lát- ható püspök méltósága abból ered, hogy annak a képmása. így aztán a ״katolikus Egyház” nemcsak a teljesség értékét fejezi ki, hanem az igazság, a hitelesség értékét is.” (Y. Congar: ״LEglise, une, sainte, catholique et apostolique.” Cerf. 1970, 151. lap. M.S. 15. kötete.)

Mindkét értelmezés állandóan jelen van kezdettől az Egyházban, s ez jelzi, hogy nem lehet szétválasztani, vagy választani köztük.

= 42