Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Pápai Lajos: Az Egyház az ökumenikus párbeszédben
Teológia 1997. 1-2. szám PÁPAI LAJOS Az Egyház az ökumenikus párbeszédben I. Az ökumenikus mozgalommal sokan foglalkoztak, könyvtárnyi irodalma van már. Most inkább arra szeretnék utalni, hogy honnan kapta az újkori (XX. századi) ökumeni- kus mozgalom az igazi lökést. 1910-ben Edinbourgban tartották a protestáns misszióstársulatok egyetemes konfe- renciáját. Egy kínai küldött, dr. Chang felszólalt és kifejtette, hogy a keresztények megosz- tottsága hiteltelenné teszi hazájában az evangéliumot. Kb. ezeket mondta: ״Önök misszió- náriusokat küldtek hozzánk, akik megismertették velünk Jézus Krisztust, és ezt nagyon kő- szönjük. De elhozták nekünk különbözőségeiket és megosztottságaikat is: egyesek metodizmust hirdetnek, mások lutheranizmust, kongregacionalizmust vagy episcopalizmust. Mi azt kérjük önöktől: hirdessék nekünk az Evangéliumot, és hagyják, hogy maga Jézus Krisztus hozzon létre népeink között Szentlelke munkája révén egy Egy- házat, ami megfelel a mi kívánalmainknak, fajtánk adottságainak, ami majd Jézus Krisztus Egyháza lesz Kínában, Indiában, s amely nélkülöz majd minden -izmust, amivel önök meg- terhelték az Evangélium hirdetését köztünk.” (M. Villain: ״Introduction a 1’ oecuménisme.” 1964. Casterman. 19. lap.) Ez a felszólalás felrázta a konferencia résztvevőit és egy kis túlzással mondhatjuk, hogy az ökumenikus mozgalom megszületett. Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa (World Council of Churches) 1948. augusztus 23- án alakult meg. Nem akart ״szuper-egyház” lenni, még kevésbé semleges ״szervezet” vagy passzív megfigyelő. Ha nem is feladata az Egyházak Ökumenikus Tanácsának az egység lét- rehozása - ez egyedül az Úr műve - mégis, nincs-e felhatalmazása, hogy tanúságot tegyen az egységről, valahányszor az Úr alkalmat ad neki? Ez volt a felfogása dr. Visser’t Hooft- nak, mikor így definiálta az Egyházak Ökumenikus Tanácsát: ״eszköz az egyházak egysé- gének kifejezésére, valahányszor az Úr megajándékozza ezzel.” (M. Villain: i. m. 28. lap.) Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa így definiálja önmagát: ״egyházak testvéri közös- sége, akik elfogadják Urunk Jézus Krisztust, mint Istent és Üdvözítőt.” Érdekes nyomon követni a katolikus egyház kapcsolatát az Egyházak Ökumenikus Tanácsával, illetve az ökumenikus mozgalommal, a Zsinat előtt: 1919״: Jóindulatú, de hajthatatlan elutasítás XV. Benedek részéről, ami a Lausanne-i Konferencia előkészítésében való részvételt illeti. 1928: ״Mortalium animos” enciklika, amelyben XI. Piusz szigorú ítéletet mond az ökumenikus mozgalomról, és ez a konklúziója: ״A katolikusoknak semmilyen módon nem szabad ezekben a vállalkozásokban bátorítást vagy támogatást adni.” 1938: tiszteletteljes elutasítás a St. Andrews-i katolikus püspöknek, hogy részt ve- gyen az Edinbourg-i Konferencián, amire a temple-i érsek hívta meg. 41
