Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)

1997 / 1-2. szám - Kiss Imre: Lehet-e a Szentháromság modell a társadalom számára?

״Csalódás” a társadalmi megvalósulás terén

Ahhoz, hogy társadalmi terveket szentháromságos fölfogásban lehessen alkotni és előre lehessen vinni, döntő a saját tapasztalat, legalább két ok miatt:

a) azon tény miatt, hogy minden társadalmi tervkészítés a létezés egyfajta fölfogásán alapul (ebben az esetben: szentháromságos fölfogáson);

b) csak aki járatos a szentháromságos dinamikában, az képes azt kiterjeszteni, mivel egy szentháromságos típusú élet, mint minden emberi tapasztalat, megkívánja a tanuló- időt.

Mégis gyakran találhatók olyanok, akik rendelkeznek bizonyos tapasztalattal ilyen kapcsolatokról, azonban, amikor át kell ültetniük azt a társadalomba, úgy látják, hogy egy- fajta csalódást és kishitűséget kell legyőzniük. Gyakran ez egy hibás perspektívának kö- szönhető. Amikor a társadalmi tevékenységükben nem találják meg közvetlenül ugyanazt a lelki teljességet, amit a megvalósult egységben tapasztaltak - kiscsoport szintjén -, ezt úgy értelmezik, mint egy jelet, hogy az egységnek ezt a tapasztalatát ״nem lehetséges” tár- sadalmilag élni, vagy, hogy ők ״nem képesek” azt előre vinni.

Hogy növekedjék ez a tapasztalat társadalmi területen, bizonyos szükséges előfelté- teleken túl - mint az evangéliumi érettség, a saját tevékenységében való szakértelem, al- kalmas eszközök -, számot kell vetni a társadalom saját ״törvényeivel”. Többek között fi- gyelembe kell venni azt a tényt, hogy a szakszervezeti, politikai, jogi, kereskedelmi, neve- lési stb. területen minden tevékenység a relativitás széles kereteit föltételezi, gyakran egész skáláját kínálja a konkrét lehetőségeknek, amelyek egyenlő mértékben tűnhetnek érvé- nyesnek és ennélfogva elfogadhatónak. Ezért nélkülözhetetlen - különösen, amikor bizo- nyos szempontból új útnak vágunk neki - a tapasztalatszerzés, az azt követő tapogatózá- sok, esetleges helyreigazítások, amikor észrevesszük az alkalmatlanságot, vagy hibákat. Tudva, hogy jól lehet az autentikus értékek képesek arra, hogy a legkülönbözőbb társadal- mi szektorok között jelentős konszenzust hozzanak létre, a tökéletesség és a totális egység (egy lélek) nehezen érhető el.

Aki megmarad az evangéliumi elvek területén és személyközi szinten elmondja lelki tapasztalatait, az könnyebben gyűjt elismerést és talál követőre. Minél inkább behatolunk a konkrétumba, a társadalmilag döntő mértékekbe, a szakterületek szövevényes komple- xusába - amelyben gyakran kell mozogni, hogy a társadalmat organizáljuk - annál inkább késznek kell lenni, hogy szembe nézzünk a megnemértés, a pluralizmus, a kontrasztok, a nem mindig megfelelő módon és udvariasan kifejezett véleménykülönbségek, a különböző érzékenységek és érdekek, a saját és mások túlérzékenységének keresztjével.

Azok, akik mély közösségi tapasztalatra tettek szert kis közösségekben, egyrészt ér- zékenyebbek és jártasabbak a szolidáris és testvéri kapcsolatok építésében, másrészt vi- szont - éppen ezen érzékenység miatt - jobban szenvednek, amikor különbözőségekkel, el- lenállással és konfliktussal találkoznak, amelyek könnyen előfordulnak a társadalmi élet felé vivő úton.

E. Mounier szemrehányást tesz a ״spirituális” személyeknek, hogy túlságosan hiá- nyoznak a kemény pillanatokban. Ennek egyik oka talán abban a tényben található, hogy még meg kell tanulniuk legyőzni a kellemetlenségeket és a csalódásokat, amiket olykor megtapasztalnak, amikor úgy érzik, hogy abból a fényből, amit láttak, abból a bölcsesség- bői, ami fölülről jön és amit megízleltek, elvész valami, amikor bele kell vinni a társada- lomba. A valóságban éppen ez a nyereség, mivel nem marad bezárva a beavatottak elit cső= 34