Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Kiss Imre: Lehet-e a Szentháromság modell a társadalom számára?
káztatjuk, hogy megragadunk egy ״spirituális”, személyközi szinten, vagy a jótékonysági művek szintjén. Mindezek érvényes és szükséges dolgok, de nem elegendők ahhoz, hogy átalakítsuk a társadalmat szentháromságos értelemben. Nyilvánvaló, hogy itt alapvető és általános útmutatásokat próbálunk nyújtani. A szakértőknek és azoknak, akik a különböző területen dolgoznak - a politikában, gazdaság- ban, igazságügyben, nevelésben, egészségügyben, művészetben stb. - a merész, de csodá- latos feladata, hogy belevigyék a szentháromságos dinamikát a konkrétumokba. ״A Szentháromság, ami bármilyen nem keresztény vallásos hit számára hallatlan dolog, küzd az emberrel, mint az angyal Jákobbal, hogy elfogadtassa magát, hogy aztán Ő fogadja magába az embert. A Szentháromság hatást gyakorol a gondolkodásra, a szemé- lyek közti kapcsolatokra, hogy sajátjává formálja azokat... Egészen addig, amíg az ember nem alakítja át a Szentháromság szerint a kategóriáit, a Szentháromság szerint átalakítva életét. A Szentháromság százados munkával végzi az ember által kidolgozott istenkép át- formálását azzal, hogy megtisztítja, kitágítja azt... A mai kultúra mélységeiből új életnek és új gondolkodásmódnak kell kirobbannia. Olyan életnek, amely már mostantól szenthá- romságos... Olyan intézmények és struktúrák kidolgozására van szükség, amelyek - amennyire lehetséges - leviszik ezeket a valóságokat a mindennapok gyakorlatának szint- jére... Ki kell terjeszteni ezeket a valóságokat. Be kell vinni az emberi élet minden kifejeződésébe.”10 11 A Szentháromság a történelem inspirálója és kritériuma Ez tehát a mai emberiség nagy kihívása: ״szentháromságosan” átgondolni az egész társadalmi életet és a struktúrákat, amelyekben az szerveződik. A keresztényeknek meggyőződésük, hogy a Szentháromságban benne van a gram- matikája, a kulcsa annak, hogyan értelmezzék és hogyan építsék föl gyakorlatilag a létet. És felelősek azért, hogy tényekkel és gondolataikkal hozzájáruljanak ahhoz, hogy ez kite- jeződjék a történelemben, annak mérthetetlen sok megvalósulási lehetőségében.11 Világos, hogy itt nem egy ״felekezeti” kérdésről van szó. Minden embert, aki a szó- lidaritás, a szolgálat, a részvétel, az összes töivényes különbözőség tiszteletben tartásának és értékelésének szellemében cselekszik, a Szentlélek mozgat és a szentháromságos prog- ram szerint él, ami az emberiség ״genetikus kódjába” van írva. Tehát akkor csak egy pszicho-szociológiai valóságról van szó? Egyáltalán nem. A szentháromságos életet Krisztus tárta föl teljességgel számunkra, és hogy az megvalósítha- tó legyen, kinyilvánította és elküldte az ő Lelkét. Teológiailag azt mondanánk: minden szentháromságos kifejeződésünknek tudatosan vagy kevésbé tudatosan krisztologikus- pneumatologikus alapja van. Különben kettős veszély állna fenn. Azok, akik azt mondják, hogy nem hívők, úgy foghatnák föl a szentháromságos ősmintát (paradigmát), mint egy jól működő kulcsot, ami több okból kifolyólag társadalmilag működik, anélkül azonban, hogy az Istenben lenne az alapja. Míg a keresztények úgy tekinthetnének a szentháromságos életre, mint egy olyan 10 ID. in: IIproblema atcimso, Roma 1986, 222 kk. 11 Vö. R CODA. Dio uno e Trino, Ed. Paoline. Cinisello Balsamo 1992, különösen 262 kk.----------- 28
