Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Kiss Imre: Lehet-e a Szentháromság modell a társadalom számára?
Ez nem azt jelenti, hogy a szeretetben nem lehetnek különböző exkluzív, kizárólagos kapcsolatok. Azonban - egészen a leghitelesebb exkluzív kapcsolatig, mint amilyen a jegye- sek között van - a szeretet mindig inkluzív, befogadó is mások felé. Amint Saint-Exupéry mondja: a szeretet nem abban áll, hogy egymás szemébe nézünk, hanem mind a ketten ugyanabba az irányba. A lét egy törvényéről van szó, ami csak látszólag paradox (pontosan szentháromságos): a nyitott kölcsönösség egyben a két személy közötti szeretet védelme és megmentése is. A társadalomban való tükröződés Ha mindez érvényes minden személyre és a személyek közötti kapcsolatokra, ugyan- ezt kell mondanunk a szélesebb társadalommal kapcsolatban is. Az emberiség alapvetően Istennek, az Atyának a kifejeződése, abban az értelemben, hogy minden emberi csoport csak úgy létezhet, ha olyan személyek alkotják, akik egyen- ként a szeretet forrásai. És azért kell ilyennek lenniük, hogy mint közösség, élet- és szere- tetforrásá váljanak a társadalom más szektorai számára. Nem fogja tükrözni az Atyát egy olyan emberi csoport, amelyben nem tisztelik min- denegyes személy méltóságát, eredeti és megismételhetetlen létét. De még kevésbé fogja tükrözni az Atyát az a csoport, amelyben a különböző eredetiségek, amelyek azt alkotják nem találkoznak olyan módon közösségben, hogy az még magasabb szeretetforrás legyen a társadalom számára. Továbbá semmilyen közösség sem képes megvalósítani önmagát az uralkodás és az önkény tanítása alapján, tehát autokrata és elnyomó formák által. A szentháromságos hit megakadályozza, hogy az egy Isten állítását, aki abszolút és mindenható, fölhasználják - amint ténylegesen megtörtént a társadalomban -, arra, hogy néhány ember mások fölötti uralmát legitimizálják. így az emberi közösség kifejezi a Fiút, amikor a befogadás helyévé válik, a különböző elfogadások közösségévé a szeretetben, ami mélyebb, mint az egyesek elfogadásának egy- szerű összege. Egy közösség olyan mértékben mondható valóban emberinek és akkor tűk- rözi az Isten Fiát, amilyen mértékben magába fogadja az utolsókat, a szegényeket, a társa- dalom áldozatait, és bátran visszautasít minden diszkriminációt, legyen az a hatalom, a gaz- dagság, a faj, a nem vagy a kultúra alapján. Végül a társadalom annyiban fogja tükrözni a Lelket, amennyiben közösség lesz a kői- csönösségben és a szabadságra való állandó ráfeszülésben, nemcsak a csoportokon belül, hanem a különböző társadalmi szektorok között is. Egy ilyen közösség ki kell, hogy fejeződjék a társadalmi tervek megvalósulásában, úgy, hogy ezek a tervek folyamatosan a szentháromságos misztérium fényénél nyernek iga- zolást és újulnak meg. Ez azt jelenti, hogy semmilyen társadalmi (közösséget érintő) ren- delkezés sem abszolutizálható. Minden tervnek át kell menni az átmenetiség alázatán és a megkülönböztetés fáradtságán. Minden társadalmi program és megvalósulás esetében a szentháromságos minta egy- szerre mutatkozik meg úgy, mint azok ösztönzője és megmérője, mint kritikus óvatosság, ugyanakkor javaslat, impulzus a szabadság felé mindattól, ami embertelenné tesz, és annak érdekében, hogy nagyobb legyen a kommúnió és a részvétel. —— 25
