Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Tóth Balázs Damján: Egy misztikus irányzat törekvései: a messzaliánusok
lenséggel, mindazonáltal, sokfelől érezhető a doktrinális és pasztorális jellegű biztos ismér- vek meghatározásának szükséglete, mert ezek teszik lehetővé az imádságra való nevelést annak sokféle megnyilvánulásában, a Jézusban kinyilatkoztatott igazság fényében való megmaradást, az Egyház tiszta hagyományainak útján...”7 A más vallásokkal és azok eltérő stílusú és módszerű imaformáival való érintkezés növekvő gyakorisága az utóbbi néhány évtizedben sok hívőt eljuttatott oda, hogy feltegye magának a kérdést, milyen értéke lehet a keresztény ember számára a nem keresztény el- mélkedési formáknak. Ez a kérdés mindenekelőtt a keleti módszerekre vonatkozik. Van- nak, akik az ilyen módszerek felé ma terápiás indíttatásból fordulnak; a technológiailag fej- lett társadalmak kínzó ritmusának alávetett élet okozta lelki nyugtalanság a keresztények egy részét is arra készteti, hogy azokban a belső nyugalom és a pszichés egyensúly útját ke- resse. Ezt a pszichológiai vonatkozást nem vizsgáljuk, ezzel szemben a kérdés lelki és teo- lógiai implikációit szándékozunk nyilvánvalóvá tenni. Más keresztények a különböző val- !ásókkal és kultúrákkal történő cserefolyamatok és nyitási mozgalmak nyomán azon a vé- leményen vannak, hogy az ilyen módszerek által saját imádkozásuk sokat nyerhet. Felmér- ve, hogy a mai időkben számos elmélkedési módszer, különösen a keresztény formák, el- avultnak tekinthetők, felmerül a kérdés: vajon nem lehetséges-e, új imádkozási formákra való nevelés révén, örökségünk gyarapítására azt is magába zárnia a hagyománynak, ami eddig számára idegen volt? A kérdésre adandó válasz előtt azt kell tisztázni, még ha csak nagy vonalakban is, hogy miben áll a keresztény ima legbelső természete, hogy ezután megnézhessük, vajon le- hetséges-e egyáltalán, és ha igen, milyen módon gazdagítható olyan elmélkedési módsze- rekkel, amelyek eltérő vallások és kultúrák összefüggéseiben születtek. Erre a célra hatá- rozott előfeltételt szükséges kialakítanunk. A keresztény imát mindig a keresztény hit struktúrája határozza meg, amelyben maga az isteni igazság, és a teremtés igazsága tükrö- ződik vissza. Ezért, helyesen kifejezve, olyan formát ölt, mintha az ember és Isten között személyes, bensőséges és mély párbeszéd lenne. Ezzel kifejezésre juttatja a megváltott sze- mélyek közösségét a Szentháromság személyeinek belső életével. Ebben a közösségben, mely a keresztségen és az Oltáriszentségen, az Egyház életének forrásán és csúcspontján alapszik, olyan átváltoztatási magatartás foglaltatik benne, amely kiáramlás az én-ből az is- teni TE felé. Ennélfogva a keresztény ima mindig egyidejűleg hitelesen személyes és kö- zösségi természetű. Elkerüli a személytelen, illetve az énre összpontosított technikákat, amelyek olyan automatizmusokat képesek létrehozni, melyek következtében az imádkozó az intimista spiritualizmus foglya marad, és képtelen a transzcendens Isten felé irányuló szabad magatartásra. Az Egyházban az új elmélkedési módszerek keresésénél mindig szem előtt kell tartani, hogy a hiteles keresztény imádság lényegi tulajdonsága a két szabadság találkozása, az Isten határtalan szabadságának találkozása az ember behatárolt szabadsá- gával.8 A dokumentum ezután a keresztény imádságról szól a kinyilatkoztatás fényében, majd pedig a következő fejezetben a hibás imádkozási módokról.9 Itt arról beszél, hogy ״már az első évszázadokban beszivárogtak hibás imádkozási módok az Egyházba, amelyekA keresztény elmélkedés néhány szempontja. Levél a Katolikus Egyház püspökeinek. Római Dokumen- tuniok I. A Hittani Kongregáció Nyilatkozata. Szent István Társulat. Budapest, 1991. 7. old. Uo. 8-9. old. Uo. 14. old. 52 8 9
