Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
pusztíthatatlan, még a halálon túl is fennmarad.21 A közelebbi meghatározásról lemond a zsoltáros és a JHWH-val való személyes kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, feltételezve annak hatalmát a halál és az alvilág felett. Ezzel azonban utat nyit az ״örök élet” reménye felé, amelyet burkoltan a JHWH-közösség transcendenciájában fogalmaz meg.22 A Zsolt 49,16 és 73,24 a laqaeh (חקל) igét használja a zsoltáros és JHWH közössége fennmaradásának ki- fejezésére, Hénoch és Illés elragadásának bibliai szövegeire támaszkodva. A két zsoltár, legalábbis jelen formájában, a fogság utáni kor meggyőződését tükrözi. A Zsolt 49-ben a zsoltáros az igazak és gonoszok sorsáról elmélkedve a következő módon fejezi ki azt a hitét, hogy nincs feltétlenül kiszolgáltatva a halál és alvilág hatalmá- nak: ״de Isten kivált engem az alvilágból magához vesz (חקל: laqaeh) engem” (Zsolt 49,16). A Zsolt 73-ban a szenvedő zsoltáros szintén az igazak és gonoszok sorsának alakulá- sán tépelődik, s bár a szenvedés végső miértjére nem tud feleletet adni, viszont az Istennel való elszakíthatatlan közössége biztosítja őt sorsának rendezéséről, mert még a halál sem szakítja el Istentől. JHWH üdvözítő szándékához való töretlen hűsége túlmutat az üdvös- ség evilági beteljesedésén, ill. távlatain azzal, hogy a halálon túl is örökre igaz Isten marad: 23. ״De én mindig veled leszek, mert te fogod jobbomat. 24. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz (חקל: laqaeh) engem... 26. Ha elenyészik is testem és szívem, szívem kősziklája és örökségem Isten lesz mindörökké” (Zsolt 73,23.24.26). A Zsolt 16 ugyancsak azt a reményt fejezi ki, hogy a hívő Istennel való köteléke nem szakad meg, azt nem tudja, hogy miként (a zsoltár nem használja a חקל: laqaeh igét), de biz- tosan állítja, Isten jelenléte nem szolgáltatja ki az alvilág hatalmának: 8. ״Mindig szemem előtt lebeg JHWH, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. 9. Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békén fog majd nyugodni. 10. Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt. ” (Zsolt 16,8-10) 21 Ebben az értelemben magyarázza többek között a Zsolt 49,16; 73,24-t GERLEMANN, G., Art.״TTTI haj ah leben”, THAT I, kol 549-557, 556-557; - KELLERMAN, U., Übenvindung des Todesgeschicks in der ad. Frömmigkeit vor und neben dem Auferstehungsglauben, ZThK73 (1976) 259-282 old.; - GESE, H., Der Tod im Alten Testament, 46 old.; - HAAG, E., Seele und Unsterblichkeit in biblischer Sicht, 47.50 old.; - MARTIN-ACHARD, R., Im man enface, 106-113 old.; - HOSSFELD, F. L./ ZENGER, E., Die Psalmen Psalm 1-50, (NEB), Würzburg 1993, 112-113.306-307 old. Ugyanezen zsoltárok értelmezésében más ma- gyarázatok is vannak. Az egyik szerint a kiragadás a halálból való kimentést jelenti, ezért a Zsolt 49,16 és 73,24 halál utáni élet tanúi, így elsősorban von RAD, G.Jheologie desATs, I, 403-405 old. és KRAUS, H. J. Psalmen 1-50, (DK. 1V/1) 267-268 old., Psalmen 60-150 (DK/2) Neukirchen-VIuyn 1978s, 673 old. Más vélemény szerint a két zsoltárt a még élő ember halál előtt történt megmentéseként kell értelmezni, s így esetükben nem lehet a túlvilág hit tanúiról beszélni. A halálból megszabadított, nem más mint a halálos veszedelemből megszabadított ember, így többek között BARTH, C., Die Errettung vom Tode in den individuellen Klage- und Dankliedern des Allen Testamentes, Zoliikon 1947,19872,152-166 old.; ugyanezt a véleményt képviseli a 49,16 esetében, míg a Zsolt 73,24-ben képszerűen a halál utáni sorsra vonatkozóan WAECHTER, L., Der Tod im Altent Testament, Stuttgart 1967, 195-198 old. és SEYBOLD, K., Die Psalmen, (HAT 1/15), Tübingen 1996, 203.285 old. 22 GESE, H., Der Tod im Alten Testament, 46 old. 41
