Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Erdő Péter: Plébánia, egyházközség, közösség
2. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZKÖZSÉGEK 1983 ELŐTT A múlt század második felében Magyarországon a katolikus autonómia fogalmát sok- féle módon értelmezték és ez sok vitát váltott ki. A katolikus autonómia küzdelme kereté- ben az egyházközségek gondolata is napirendre kerülő. Meg is indult a szerveződés. így pél- dául a Győri Egyházmegyében, de az Esztergomi Főegyházmegye egyes pontjain is létesül- tek egyházközségek. Ezeknek a régi - 1917 előtt megjelent - egyházközségeknek a közös vo- nása az volt, hogy egyesület jellegűek voltak. Ez azt jelenti, hogy az alapszabályokban - amit esetleg püspöki jóváhagyással megalkottak - feltételek szerepeltek, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy valaki az egyházközség tagja lehessen. Általában komoly követelmények voltak ezek, többek között az egyházi adó megfizetése és más feltételek. Az alapszabályok rendelkeztek arról is, hogyan szűnik meg ez a tagság, mik a tagok kötelességei és feladatai. Tehát ezek a régi típusú hazai egyházközségek egyesület jellegűek voltak. Megjegyzendő, hogy ezt a koncepciót tartalmazta az a tervezet is, amelyet a katolikus kongresszus 1871. március 29-én fogadott el. E szöveg 105. §-a szerint: ״Az egyházközségi gyűlésnek tagja min- den a községben lakó 24 éves kér. katholikus férfiú, ki az egyház és iskola iránti kötelessé- gét teljesíti, ha nem áll valamely bűnvádi kereset, illetőleg fenyítés alatt, és nem elmebeteg”4. 1918-19-ben elteijedt az a félelem, hogy esetleg az Egyházat - hasonlóan a francia- országi helyzethez - nem fogják elismerni mint jogi személyt. Tehát egyszerűen az egyházi tulajdon, az egyházi működések elismerése, mentése érdekében fontosnak látszott olyan nem éppen egyesületeket, de mégis a plébánia híveiből álló csoportokat alakítani, amelyek a plébániák működését hordozzák. Nem volt világos, hogy merre tart a jogfejlődés. Végül is a jogi személyiség kérdése jelentős és tartós konkrét problémát nem okozott. A rövid ideig tartó 1919-es tapasztalat annyit azonban megmutatott, hogy a híveket aktivizálta az egyházközségi mozgalom és az egyházközségek szervezése. Ez volt az a pont, amikor a Püs- pöki Kar elhatározta, hogy él ezzel a megújult életerővel, és immár országosan és egységes jogi formában bevezeti az egyházközségek rendszerét Magyarországon. Csernoch János 1918. november 30-án kelt 4103/1918 számú hercegprímási rendeletében, mely lényegében a budapesti egyházközségek alapító okmányának tekinthető, megfogalmazásra kerültek azok a körülmények, amelyek az egyházközségek megszervezését indokolták, egyben kitű- nik belőle az a koncepció is, amely a főpásztort vezette5 6. Ekkor még az automatikus tagság nem egyértelmű, hiszen Csernoch bíboros azt kívánja, hogy minden katolikus hívő ״saját elhatározásából csatlakozzék”׳’. 1925. január 1-jén hatályba lépett a budapesti római katolikus egyházközségek egy- házi adójának szabályzata7. 1929. október 25-én már érett formában jelent meg A katoli- kus egyházközségek igazgatási szabályzata. Később a Püspöki Kar új adóztatási szabályzatot hagyottjává (1933. október 11-én), mely 1934. január l-jén lépett hatályba és a budapesti egyházközségeken kívül, minden egyéb magyarországi katolikus egyházközségre vonatko- zott. Az egész országra érvényes új egyházközségi igazgatási szabályzat 1938. október 4-én 5 Vö. pl. ASCHENBRIER A ..A katolikus Egyház autonómiájáról Magyatvrszúgban, Budapest 1893. 156-162. 4 ASCHENBRIER 156-157. 5 A szöveget lásd: MÉSZÁROS J., Visszatekintés az első tíz évre, in A budapesti 1: k. egyházközségek első tíz éve. Budapest 1930. 20-21. 6 Uo. 21. 7 Vö. MÓRA M.. Az egyházi adó és az egyházközség alapkérdései az egyházi és világi jog szerint (Értekezések a budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Égyházi Jogi Szemináriumából). Budapest 1941,218. 10
