Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Ecclesiae mirabile sacramentum
A ״deiecta erigi, inveterata novari” kifejezés alapgondolatával Szent Pál apostol le- veleiben is ismételten találkozunk. ״Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg” (2 Kor 5,17). ״Üdvözítő Istenünk jósága megmentett minket... az újjászületés és a megújulás fürdőjében” (Tit 3,5). Az egyházatyák műveiben is gyakran ismétlődő gondolat. Különösen Nagy Szent Leó az, aki részletesen is kifejti, hogy a megváltás hatása ״az elbukott felemelése״ és a ״ré- gi megújítása״. Az ember eredeti állapotát tönkretette a bűn. A megváltás pedig helyre- álltja az emberi nemnek azt az állapotát, amely kezdettől fogva megvolt Isten üdvözítő tér- vében. így tehát érthető, hogy a liturgikus szövegekben és az atyák írásaiban gyakran ta- lálkozunk a következő igékkel: erigere, reparare, renovare, restituere, reformare, regene- rare stb.- Et per ipsum redire omnia in integrum a quo sumpsere principium: Az oráció szerzőjét Pál apostol levelei inspirálták. A ״minden megújítani Krisztus- ban” (instaurare omnia in Christo) értelmére mutat rá a könyörgés, amikor azt mondja, hogy ennek a megújításnak a célja: ahhoz a teljességhez való visszatérés (״per ipsum redire in integrum”), ahonnan minden kezdetét vette. A Kolosszei levél Krisztus-himnuszának gondolataival is összhangban van ez az imádság: ״...minden benne áll fönn... úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség” (Kol 1,16-18). A teremtett, de bűnbeesett világ megújul Jézus Krisztus által, akiben és akiért az Atya teremtette a világot. Ágoston fejezi ki legszebben ezt a gondolatot, amikor azt írja: ״venit reformator, qui erat ante formator”.19 (Aki azelőtt Alkotó volt, eljött mint újjáalkotó.”) Az oráció jelentősége Nem várhatjuk azt, hogy az Egyházról mint szentségről a mai teológia megfogalma- zásainak világosságával beszéljen ez a régi oráció. Az igaz, hogy a ״sacramentum” szót még elég általános értelemben használja, de már egyértelműen az egyházra is vonatkoztatja, ahogyan azt a szövegösszefüggésből is látjuk. A könyörgésben felfedezzük a páli misztérium-teológia legfontosabb gondolatát: ״Nekem jutott az a kegyelem, hogy ...felvilágosítsak mindenkit, hogyan valósul meg az a ti- tok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség Teremtőjében, hogy most az Egyház által az Isten szerfölött sokrét bölcsessége nyilvánvalóvá legyen a mennyei feje- delemségek és hatalmasságok előtt” (Ef 3,9-10) Tehát Isten örök terve, az ún. ősmisztéri- um, melyet Jézusban valósított meg, és az egyházon keresztül jut el minden idők és min- den hely emberéhez. így, ebben az összefüggésben az Egyház is misztérium, mert folytatja Krisztus művét, megszenteli a világot és megdicsőíti Istent. Kihangsúlyozza azt is, hogy az egyházban minden kezdeményezés végeredményben Istentől indul ki, amikor a megszólításban Isten mellé helyezi a ״virtus” és ״lumen” értei- mező jelzőket, amelyek már előre utalnak a következő gondolatban végmenő történésre. Erre utal kevésbé hangsúlyozottan a ״tuae” birtokos névmás is. (vö. ״Ecclesia Patris” a 20 19 Augustinus, Enarr. in Ps. XXXII, 2,16
