Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Nemeshegyi Péter: Krisztus a mi utunk
társaivá az Atya felé való vándorlásában. Mindez persze nemcsak az első tanítványokra áll, hanem minden kor minden emberére, aki Jézus tanítványává szegődik. (2) Jézus példabeszédekben tanít. Nem elméleti igazságokból vezeti le tanítását, ha- nem az életútjukat járó emberek életéből veszi hasonlatait. Minden példabeszédében mint szereplő ott van maga Jézus. Ő a magvető, ő a házigazda. A példabeszédek elején vagy végén Jézus gyakran mondja: ,fiallgassátokl” Jézus sza- vait nem úgy kell hallgatnunk, mint egy iskolai előadást. Nem unottan, félfüllel. Hiszen életünk múlik azon, hogy hallgatunk-e rá vagy sem. Egész testünknek füllé kell lennie. Hallgassuk őt, fogadjuk be szavait, váltsuk tettre azokat! Tudnunk kell, hogy Jézus so- hasem hagy egyedül. O mint útitárs mindig velünk van. Kettesben vagyunk. (3) Az apostolok küldetésekor Jézus tőlük teljes nincstelenséget követel. A nincstelent nem tölti be semmi; ezért befogadóképessége tökéletes. Együtt tud örülni az embersze- rető Isten üdvözítő működésének megtapasztalásakor. Jézus akkor is boldog, amikor az történik, amit az Atya akar, vagyis amikor az emberek eljutnak az üdvösségre. Az út az apostoli levelekben Kadovaki út-teológiáját kiegészíthetjük és alátámaszthatjuk néhány fontos szöveggel, melyeket az apostoli levelekben találunk. így Pálnak a korintusaiakhoz írt első levele szerint a ״szeretet” ״mindent felülmúló út” (1 Kor 12,31). A szeretet tehát nem a kariz- mák egyike, nem is a legkiválóbb karizma, hanem más kategóriába tartozik. A karizmák nem szükségesek az üdvösséghez, de a szeretet-út nélkül járni nem lehet, célba érni nem lehet. A 13. fejezet szerint enélkül az út nélkül a karizmák ״semmit sem érnek”, sőt ká- rosak. A szeretet sokkal több, mint egy erkölcsi norma. A szeretet a Szentlélek gyümölcse (Gál 5,22; egyesszám!). Ez a szeretet a megelevenítő Lélek-Krisztustól (1 Kor 15,45) be- lénk áramló ״élet Lelkének törvénye” (Róm 8,2), mely belülről mozgat és vezet. Mi a ״Lé- lek szerint járunk” (Róm 8,4; Gál 5,25). Az Efezusiakhoz írt levél ezért így tudja tömören összefoglalni az egész keresztény életet: ״Mint Isten szeretett gyermekei, legyünk utánzói az Istennek, járjunk a szeretetben, ahogy Kiisztus szeretett minket és önmagát adta értünk áldozati ajándékul Istennek” (5,1-2). János evangéliumában mondja Jézus: ״Elhagyom a világot és az Atyához me- gyek” (16,28). Ezzel a Jézussal járjuk mi is a szeretet útját az Istenhez. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki más szavakkal a Zsidókhoz írt levél: ״Teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyi- tott meg előttünk a kárpiton keresztül, vagyis az ő testén keresztül” (10,20). A meghalt és feltámadt Krisztus teste élő és új út számunkra. Ez az út megnyílt: ״Krisztus által van sza- bad odajárulásunk egy Lélekben az Atyához” (Ef 2,18). Összefoglalás Jézus útja halálával és feltámadásával jut el betetőződéséhez. A megtestesült Ige az összemberiség üdvét akaró Atyaisten kívánságát megvalósítandó, leszálló és felszálló mozgásával az összemberiséget az Atya szeretet-teljességébe vezeti. A feltámadt Jézus 6
