Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - HIVATALOS EGYHÁZI MEGNYILATKOZÁSOK - A Szentlélek származására vonatkozó görög és latin hagyomány
A Lélek nem előzi meg a Fiút, mert a Fiú jellemzi Atyaként azt az Atyát, akitől a Lélek ered, s ez határozza meg a Szentháromság sorrendjét.9 De a Léleknek az Atyától kiinduló lehelése a Fiú nemzése által történik (a görög Síd kettős értelmében), akit ez a lehelés a Szentháromságon belül is maradandóan jellemez. Ebben az értelemben mondja Damaszkuszi Szent János: ״A Szentlélek olyan szubsztanciális erő, amelyet saját külön hüposztásziszában szemlélhetünk, mely az Atyától ered, és az Igében nyugszik.” (Az ortodox hitről 1,7, P.G.94, 805 B, ed. B. Kotter, Berlin 1973,16.; Dialógus a manicheusok ellen 5, P.G. 94, 1512 B, B. Kotter, Berlin, 1981-es kiadásában a 354.).10 11 Vajon mi ez a Szentháromságon belül maradó jelleg, amelyet a Szentlélek személye ad még az Atya és a Fiú közötti kapcsolatnak is? A Léleknek arról az üdvtörténetben elfoglalt eredeti szerepéről van itt szó, amely a Fiú küldetésével és művével áll kapcsolatban. Az Atya a szeretet annak eredeti forrásában (vö. 2 Kor 13,13; 1 Jn 4,8.16), a Fiú ״az O szeretett Fia” (Kol 1,14). Egy Szent Ágostonra visszavezethető hagyomány is ״a Szentlélekben, akit Isten szeretete kiárasztott szívünkbe” (Róm 5,5) az Atyának az O ״szeretett Fia” (Mk 1,9; 9,7; Lk 20,13; Ef 1,6) iránti örök szeretet-ajándékát látta11. Az isteni szeretet, melynek eredete az Atyában van, ״az Ő szeretett Fiában” nyugszik, s így létezik általa konszubsztanciális módon a Léleknek, a szeretet-ajándéknak a személyében. Ez figyelembe veszi azt is, hogy a Szentlélek szeretettel orientálja Jézus egész életét az Atya felé az O akaratának teljesítésében. Az Atya küldi el Fiát (Gál 4,4), mégpedig amikor Mária méhébe fogadja Őt a Szentlélek működésének jóvoltából (vö. Lk 1,35). Ő teszi nyilvánvalóvá, hogy Jézus az Atya Fia, amikor keresztelésekor rajta nyugszik (vö. Lk 3,2122־; Jn 1,33). Ő ösztönzi Jézust arra, hogy a pusztába vonuljon (vö. Mkl,12). Jézus pedig onnan ״Szentlélekkel eltelve” (Lk 4,1) tér vissza, majd pedig ״a Lélek erejével” kezdi nyilvános működését (Lk 4,14). Örömmel ujjong fel a Lélekben, amikor az Atyát áldja jóakaratú tervéért (vö. Lk 10,21). Apostolait ״a Szentlélek által” választja ki (ApCsel 1,2). A démonokat Isten Lelke által űzi ki (Mt 12,28). Saját magát ajánlja fel áldozatul az Atyának az ״örök Lélek által ״ (Zsid 9,14). A kereszten az Atya kezeibe ״ajánlja (adja vissza) Lelkét” (Lk 23,46). ״Őbenne” száll le Krisztus az alvilágba (1 Pét 3,19) és Őáltala 9 Nüsszai Széni Gergely írja: ״Állítjuk, hogy a Szentlélek az Atyától való, de bizonyított az is, hogy a Fiúé. Hi- szén Szent Pál mondja: ״Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá" (Róm 8,9). Tehát Isten [az Atya] Lelke egyúttal a Fiú lelke is. Ugyanakkor pedig a Fiúról, aki Istené [az Atyáé], nem mondható el az, hogy a Léleké: a viszony sorrendjét nem szabad megfordítani”. (A Miatyánk-kommenlár egyik töredéke, amelyet Damaszkuszi Szent János idéz: P.G. 46, 1109BC). Szent Maximosz pedig ugyanúgy állítja a Szentháromság rendjét, amikor azt írja: ״Ahogyan a Gondolat [az Atya] alapelve az Igének, ugyanígy elve a Léleknek is az Ige által. S ahogy nem mondhatjuk azt, hogy az Ige [a Szó] a hangtól [leheléstől] van, ugyanúgy azt sem mondhat- juk, hogy az Ige a Lélektől való" (Questiones et dubia, P.G. 90, 813B). 10 Aquinói Szent Tamás, aki ismerte ״Az ortodox hit kifejtéséi", nem lát ellentétet a Filioque és Damaszkuszi Szent János eme kifejezése között. ״Az az állítás, hogy a Szentlélek a Fiúban nyugszik vagy marad meg, nem zárja ki azt, hogy onnan ered; hiszen azt is állítjuk, hogy a Fiú az Atyában marad, jóllehet az Atyától ered" (Summa teol., la, q.36, a.2, 4um). 11 Aquinói Szent Tamás írja Szent Ágostont követve. ״Ha azt mondjuk a Szentlélekről, hogy a Fiúban nyugszik, hát ez éppen úgy történik, ahogyan a szerető ember szeretete abban nyugszik, akit ő szeret" (Summa teol., la, q.36, a.2, 4um). Ez a Szentlelke! szeretetként felfogó tanítás Palamasz Szent Gergely jóvoltából harmonikus módon került be az egyedül csak az Atyától való () görög teológiába: ״A magasságos Igének Lelke olyan, mint az Atyának kimondhatatlan szeretete e kimondhatatlan módon született Ige irányában. Az a szeretet ez, me- lyet ugyanez az Ige és az Atyának szeretett Fia használ (xtríjTai) az Atya felé: már amennyiben övé a vele együtt az Atyától eredő (mmipocXOmTa) és természetes módon benne nyugvó Lélek” (Capita physica XXXVI, P.G.150, 1145A). 72
