Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiája és lehetséges forrásai (I. rész)
igénybevételével ment végbe.17 A Fiúnak azért kellett elküldetnie, hogy testileg külsőleg teremtményben nyilatkozzon meg, aki szellemi természetében bensőleg mindig rejtve marad a halandó szeme előtt.18 386-91 között Ágoston még ״egyszerű hívő”, akit elég sokféle szellemi hatás ért. Nem zárható ki, hogy megtérése előtt megismerkedhetett bizonyos ״manicheus krisztológiával”.19 A fiatalkori dialógusokban inkább filozófiai és szentírási elemeket találunk. Krisztus tekintélye minden mást felülmúl, az ״igazat” jelenti számára, amelyet már nemcsak hittel, hanem értelemmel is türelmetlen vággyal kíván megragadni, miközben bízott benne, hogy a platonikusoknál rátalál arra, ami nem mond ellent ״a mi szent iratainknak”.20 Meggyőződése, hogy a sokféle sötét tévedésbe keveredett lelkeket, amelyeket még a testi szenny is elborít, csak a legfőbb Isten kegyelme szabadíthatja ki oly módon, hogy az isteni Értelem tekintélye egészen az emberi testig leereszkedik.21 Nemcsak azt kell ״isteni tekintélynek” állítani, amely csupán az érzékelhető jelekben múl felül minden emberi képességet, hanem azt, hogy magát emberré tette, megmutatva az embernek, hogy miatta mennyire leereszkedett, mert cselekedetekkel kellett megtanítani hatalmára, alázatosságával kegyelmére, a tanítással természetére. Mindezt titkosan hagyományozzák azok a szent iratok, amelyekbe a keresztényeket beavatják.22 Antimanicheus írásában már nemcsak a leereszkedés és alászállás fontos, hanem az emberi természet és a test felvétele is. Erről a helyről: ״Én az Atyától jöttem ki és jöttem evilágba...” (Jn 14,27) mondja: ״...megjelenve az embereknek az emberben, amikor az Ige testié lett és közöttünk lakott (Jn 1,14). Ami nem magának az Isten természetének megváltozását jelenti, hanem az alsóbbrendű személy természetének felvételét, azaz az emberiét”.23 A 390-ben írt De vera religio-ban már ezt mondja: ״...az embereknek valóságos emberben jelent meg; mert azt a természetet kellett felvennie, amelyet meg kellett szabadítania”.24 A megváltás tartalma itt a ״megszabadulás”. Megállapítása mögött a régi szoterilogiai axióma rejlik: amit nem vett fel, azt nem is váltotta meg. 17 DeTrin 111,11,22. 18 De THn. IV,7,11; 11,9,10. 19 A manicheus krisztológiának monográfiát szentelt E. Rose: Die maniehaische Christologie, Wiesbaden, 1979. 20 Contra Aead. 111,20,43: ״Mihi autem certum est nusquam prorsus a Christi auctoritate discedere, non neim reperio valenliorcm. Quod autem subtilissima ratione persequendum est; ita enim iam sum affectus, ut quid sit verum, non credendo solum, sed etiam intelligendo apprehendere impatienter desiderem; apud Platonicos me interim quod sacris nostris non repugnet reperturum esse confido." 21 Contra Aead. 111,19,42: ״..cui animas multiformibus erroris tenebris caecatas et altissimis a corpore sordibus oblitas, nunquam ista ratio subtilissima revocaret, nisi summus Deus populari quadam clementia divini intellectus autorifalem usque ad ipsum corpus humanum declinaret, atque submitteret...” 22 De ordine, 11,9,27: ״Illa ergo auctoritas divina dicenda est, quae non solum in sensibilibus signis transcendit omnem humanam facultatem, sed et ipsum hominem agens, ostendit ei quousque se propter ipsum depresserit... Doceat enim oportet et factis potestatem suam, et humilitate clementiam, et praeceptione naturam; quae omnia sacris quibus initiamur, secretius firmiusque traduntur....". Itt már Ágoston az egyház belső hagyományára utal, a Szentírásra, nevezetesen a Fii 2,7 kk-re. Tulajdonképpen ennek a szövegnek a filozofikus átírását nyújtja. 23 De Gén. contr. Manich. 11,24,37: ״...apparendo hominibus in homine, cum Verbo caro factum est et habitavit in nobis. Quod ipsum non commutationem naturae Dei significat, sed susceptionem naturae inferioris personae, id est humanae". 24 De vera rei.16,30: ״...hominibus in vero homine apparuit; ipsa enim natura suscipienda erat quae liberanda.” Vö. Nazianzoszi Szent Gergely, Levél Kledonioszhoz I (Ep 101,32): ״Mert amit nem vett fel, azt nem is gyógyította! Ami viszont Istennel egyesül, az üdvözül is." Gergely mondatában már jelen van a krisztológiai szakkifejzések legfontosabbika: az egyesülés. Ez az axioma egyébként megfogalmazódott már Ireneusznál, Alexandriai Kelemennél. 57
