Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
ahogy a tyúk gyűjti szárnyai alá csibéit, de te nem akartad” (Lk 13,34; vö. még Mt 15,24).64 Az evangéliumokban más mondások is találhatók, amelyek messiási küldetéstudat nélkül nehezen lennének megmagyarázhatók. Példaként a tanítványokhoz intézett egyik makarizmust idézem: ״Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok profé- la és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta” (Lk 10,23-24). Jézus boldogoknak nevezi tanítványait, mert azok az ő működésé- ben azt láthatják és hallhatják, amit a korábbi nemzedékek hő vágyuk ellenére sem láthat- tak és hallhattak. A próféták mint a végső messiási idő meghirdetői, a királyok pedig mint a Dávidnak adott ígéret (vö. 2 Sám 7,11-14) várományosai szerepelnek. Nem kétséges, hogy a mondással Jézus arra utal, hogy működésével Isten végső uralma valósul meg. A kijelentés jézusi eredetét éppen az a tény támasztja alá, hogy tökéletes összhangban áll Jé- zusnak az Isten uralmáról szóló üzenetével.65 A küldetéstudat közvetett, nem fenségeim ál- tali kifejezése is jézusi sajátosságként fogható fel. Az ősegyház időszakában ugyanis már nem indirekt és körülíró módon beszéltek Jézusról. Jézus istenfiúságának kérdését vizsgálva először is el kell ismerni, hogy az ״Isten fia” cím az ószövetségi és posztbiblikus használat alapján többféle értelmezést is lehetővé tesz. Mégsem tartom elfogadhatónak azt a kijelentést, hogy a megnevezés Jézust csak mint cső- datevőt illetné meg. Jézus igehirdetésében ugyanis olyan egyedülálló öntudat és tekintély mutatható ki, amely radikálisan elkülöníti az ő istenfiúságát más igaz emberek istenkapcsolatától.66 Legelőször is utalni lehet arra, hogy Jézus az Isten uralmát saját sze- mélyéhez kapcsolta, mégpedig a lehető legszorosabban. Isten uralma általa megtapasztal- ható valósággá vált: ״benne közvetlenül Isten működik, benne magának az Istennek a sze- retete tapasztalható meg.”67 Ugyancsak jelentős mozzanat Jézus igehirdetésében, hogy számára nem a Törvény szavai, hanem saját szavai az üdvösség szempontjából meghatáro- zóak. Az üdvösség a Jézus személyéhez és a Jézus tanításához való hozzáállástól függ: ״Mindazt, aki megáll engem az emberek előtt, az Emberfia is megállja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt” (Lk 12,8). A hegyi beszéd antitéziseiben (Mt 5,21 köv) kifejezetten olyan igény nyilvánul meg, amely ״isteni előjogot érint”.68 A rabbinikus antitézisekben a tanítók mindig más tanítók- kai állították szembe saját véleményüket. Jézus ellenben közvetlenül a passivum divinum- mal (״mondatott”) kifejezésre juttatott isteni szóval veti össze álláspontját: ״...én pedig mondom nektek.” A Törvényt nem értelmezni kívánja, hanem elmélyíteni és radikalizálni. A jézusi eredetet - a diszkontinuitás kritériuma alapján - éppen a megszokott formától va- ló eltérés támasztja alá.69 Fontosak a tanítványokkal szemben támasztott követelmények is. Feltétel nélküli és teljes elkötelezettséget, minden más köteléktől való elszakadást kíván tőlük (vö. Lk 9,2; 9,57-62; 14,25-27). A követelmények autenticitását éppen a radikalitásuk igazolja. Az ősegyházban ugyanis már a radikalitás enyhítésére törekedtek (vö. Mk 6,9; Mt 10,37). Különösen is jelentős a Lk 9,60-ban olvasható mondás. Itt Jézus az egyik tanítvány- jelöltnek, aki a követés megkezdése előtt elhunyt édesapját kívánja eltemetni, a követke64 Vö. GNILKA, J., Jesus von Nazarei, 200. és 254-259. 6s Vö. i.m. 152. 66 A keresztény kutatók ezt az ״implicit krisztológia" fogalmával szokták jelölni. 67 I.m. 258. 68 LUZ, U., Das Evangelium nach Matthäus \., Neukirchen 21989, 249. 69 Vö. i.m. 249.; GNILKA, J., Jesus von Nazarei, 215-216. 50
