Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
amellyel egyébként a gyermekek szólították meg édesapjukat. Mind a két kifejezés újdon- ság a korabeli zsidóságban, és különleges öntudatot juttat kifejezésre. A sajátos kifejezé- sek mellett magában az előadásmódban is kimutathatók tipikus vonások: hiperbolikus megfogalmazások, ellentétes párhuzamok, Istenre utaló szenvedő szerkezetek (passivum divinum) és bizonyos költői vonások, amelyek főleg akkor tűnnek ki, amikor a görög sző- veget visszafordítják arámra. Jézus gyakran szólt példabeszédekben is. Kimutatható, hogy ezek a maguk frissességében, lenyűgöző és meggyőző jellegében egészen eredetiek, és el- térnek a rabbik példabeszédeitől.19 A kutatás azt is egyértelműen kimutatta, hogy Jézus igen nagy figyelmet szentelt a bűnösök és a társadalom kitaszítottjai iránt. Újszerű és különleges jelentőségű a bűnösök- kel való asztalközössége. A betegek és a szenvedők iránti részvét nyilvánult meg a beteg- gyógyításokban és a démonűzésekben, melyek működésének szerves részei voltak. Biztos tényként állítható a tanítványok kiválasztása, oktatása és húsvét előtti küldetése is. A tanít- ványok magatartásában egyrészt a Jézus iránti lelkesedésük, másrészt a gyakori értetlensé- gük és a szenvedés idején tanúsított gyávaságuk emelhető ki. Jézus és tanítványai kapcso- latát tekintve újszerű, hogy a tanítványokat ő maga választotta ki és hívta meg. Egyébként ugyanis a tanulni szándékozó fiatalemberek választották ki a nekik megfelelő rabbit. Egy- egy tanulónak általában több tanítómestere is volt. Jézus viszont teljes mértékben magá- hoz kötötte a tanítványokat: ő volt az egyetlen és kizárólagos tanítómesterük. Ezt jelzik azok a feltűnően kemény - egyszerű tanítók részéről egészen szokatlan - követelmények, melyek teljes elkötelezettséget kívánnak meg (vö. Mk 8,34; Lk 9,60; 14,26 köv). Azt is fon- tos kiemelni, hogy a tanítványok oktatásában nem a Törvény állt a középpontban - ahogy a korabeli rabbiknál szokásban volt hanem magának Jézusnak az üzenete.20 A kritériumok általi történeti vizsgálódás Jézus magatartásának sajátos vonásaira is felhívta a figyelmet. Egyszerűsége, valamint a szenvedők és megvetettek iránti részvéte kü- lönleges tekintéllyel párosult, amely felülmúlta a korabeli tanítókét. Szóltunk már az ״Amen” és az ״Abba” szavak sajátos használatáról. Kiemelhető még, hogy Jézus nem annyira nyílt kijelentésekkel vagy megszokott fenségcímek alkalmazásával beszélt önmagá- ról, hanem rejtettebb formulák (Emberfia, Fiú) által és közvetett utalásokkal (a vőlegény jelenléte, Jónás jele), melyekben mégis világosan kifejezésre jut, hogy a végidő közvetítő- jének tartotta magát(vö. Mk 2,19.28; Mt 12,6; Lk 10,24; 11,30-32). Sajátos öntudatra vall az a meglepő szabadság is, amelyet a Törvénynek és az ősök hagyományainak értelmezé- sében és értékelésében (főleg a szombat, a tisztasági előírások és a válás kérdésében) ta- núsított. Különösen jelentősek a hegyi beszéd antitézisei (Mt 5,21-49). Ezekben ugyanis a megszokott formától eltérően nem más tanítókkal állította egy szintre önmagát, hanem a Törvényt adó Istennel. Egyedülálló küldetéstudatát jelzi még a bűnbocsánat közvetítésére irányuló igény is, amely főleg a bűnösök keresésében és a bűnösökkel való asztalközösség- ben jut kifejezésre. 3. Jézus működése J. (■nilka értelmezése szerint A Jézus-kutatáshoz természetesen nemcsak a módszerek kidolgozása, illetve kivá- lasztott részekre történő alkalmazása tartozik hozzá, hanem az összkép kialakítása is. Ezt 19 Jézus beszédmódjának sajátosságait főleg J. Jeremias és H. Schürmann vizsgálta. Vö. JEREMIAS, J., Abba. Studien zur neiileslunienllichen Theologie und Zeitgeschichte, Göttingen 1966; UA., Neutestamentliche Theologie I: Die Verkündigung Jesu, 3Gütersloh 1979; SCHÜRMANN, H., ״Die Sprache des Christus": Tradilionsgescliichtliche Untersuchungen, 83-108. • 41
