Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Erdő Péter: A püspökök megválasztása a Decretum Gratiani szerint
III. Egy tisztázandó pont AZ ALKALMASSÁG KRITÉRIUMAI ÉS AZOK ÉRVÉNZESÍTÉSE 1. Alkalmasság a megválasztásra vagy a felszentelésre? A püspökjelölttől megkövetelt tulajdonságokról Gratianus részletesen tárgyal, fő- ként a 23-26. distinctióban, ahol kitér a jelöltek vizsgálatának módjára is. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy amikor ezen a helyen Gratianus a jelölttől megkövetelt tulajdonságok- ról és feltételekről beszél, ezt a püspökszentelésre és nem közvetlenül a választásra vonat- koztatja. A probléma ilyen szemléletét természetesen Gratianus forrásai sugallják, melyek a keresztény ókorból vagy a korai középkorból származnak. A szerző módszerére jellem- ző, hogy az alkalmasság kritériumait a szentelést megelőző vizsgálati eljárás leírásának ke- rétében fejti ki. Az egyházi hivatal megadása és a felszentelés közötti elvi különbséget ugyanis inkább majd a dekretisták fejtik ki pontosabban a Decretumot követő évtizedek- ben, mintsem maga Gratianus. Rufinus és Stephanus Tornacensis világosan megkülönböz- tetik a felszenteltséget az egyházi hivataltól. Rufinus auctoritasról vagy consecratióról, or- dóról szól, amikor azt az isteni eredetű hatalmat (képességet) akarja megjelölni, melyet az egyházi rend szentsége által nyerhet el valaki,55 viszont a kormányzás feladatát, főként azt, ami a későbbiekben majd officiumnak minősül, administratiónak nevezi.56 Stephanus Tornacensis viszont ugyanennek a kettősségnek a kifejezésére különbséget tesz egyrészről a consecratio, ordo, vagyis a sacramentum másrésztől a ministerium, vagyis az administratio között.57 Ugyanő határozza meg egyébként elsőként pontosan a választás megerősítésének jogi hatásait is.58 A későbbi kánonjogtudományban azután a választás megerősítése mint a felszenteléstől magától jelentősen különböző cselekmény jelenik meg. Magának Gratianusnak a művében azonban ez a különbség még nem ilyen világos. A hangsúly a fel- szentelés kritériumain van, de már azonosíthatók magának a választásnak egyes előfelté- telei is. E témakörben a Gratianus által közölt sarkalatos jelentőségű szövegek karthágói (D.23 c.2, D.23 c.5, a.397), toledói (D.23 c.6-7, a.675), bragai (D.23 c.9) zsinati kánonok, egy Sevillai Szent Izidortól származó részlet (D.23 c.3), főként pedig a IV. Toledói Zsinat híres kánonja (a. 633, c.19), mely a püspökszentelés akadályairól szól (D.51 c.5). Ez a ká- non lapidáris összefoglalása szinte mindazoknak a negatív kritériumoknak, melyek később szabálytalanság (irregularitas) néven fognak szerepelni.59 * Amint Gratianus a fejezet rövid 55 Lásd pl. Summa Decretorum ad D.21 c.2 (ibi enim dicitur quod inter ipsos apostolos non par fuit institutio, sed unus prefuit omnibus, scit. Petrus. Sed Prelatura in clericis provenit aliquando ex dignitate consecrationis, aliquando et dignitate ordinis, aliquando et dignitate dispensationis vel arnniinistrationis; hec autem amministratio aliquando est spiritualium, aliquando seculariutn renun): ed. Singer, H., Paderborn 1902 (úny. Aalen — Paderborn 1963), 45. Vö. BENSON 88-89. 56 BENSON 89. 57 Lásd pl. Summa Decretorum ad. D.23 c.l v. sicut vere: STEPHAN VON DOORNICK, Die Summa über das Decretum Gratiani, ed. Schulte J. E, Giessen 1891 (úny. Aalen 1965), 35 (ex sola electione approbantur, ex confirmatione electionis etiam praemissam potestatem consequuntur. Confirmata enim electione possunt etiam divinum officium interdicere et a beneficio clericos et insta causa suspendere... ordines autem auferre alucui non ptest, quia nec dare valet, quoti tantum et consecratione sua Itabet. Habet enim electus potestatem administrationis, non auctoritatem dignitatis); vö. BENSON 91-92. 58 Vö. BENSON 93. 59 Az irrcgularitásokra vonatkozó rendszeres és sajátos jogi szabályozás csak Gratianus után szilárdul meg, a III. Sándortól IX. Gergelyig terjedő időszakban; vö. GILLMANN, F., Zur Geschichte der Ausdrücke ״irregularis" und ״irregularitas”, in Archiv für katholisches Kirchenrecht 91 (1911) 49-86; 557-560; PUZA, R., Irregularität, in Lexikon des Mittelalters, V, München - Zürich 1991, col. 663-664. 21
