Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Xeravits Géza: Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése II.
vezetesen a jeruzsálemit, amelyet a latin nyugaton is sokan normatívnak kezdtek te- leinteni a 4/5. században. A Jeruzsálemből visszatért zarándokok ״igényei” miatt nem kisebb személyiség, mint Szent Ágoston bosszankodott, amikor mindenki az ott látót- tak szerint szerette volna alakítani a latin li- turgiát. Eteria éppen Jeruzsálemi Szent Kürillosz, vagy a Szentföld császári vizitátorának, Nüsszai Szent Gergelynek a kortársa volt, bizonyos feltevések szerint ma- gának Nagy Theodosiusnak a rokona. Nem is igen lehet eldönteni, hogy a püspök, aki fo- gadta, vagy akivel Jeruzsálemben találko- zott, Kürillosz volt-e vagy Gergely. Az utókor alig tudja meghálálni az előkelő aquitaniai vagy hispániai hölgynek, hogy vette a fárad- ságot, végigjárta a kivonulás útvonalát, Áb- rahám útját, majd Háránból Kis-Ázsián át (ahol ekkoriban már igen sok kolostor volt, amelyek főként Szent Thekla nevét viselték) Konstantinápolyba utazott, onnan ismét Je- ruzsálembe, és beszámol a jeruzsálemi nagy- hétről olyan kíváncsisággal és részletesség- gél, amire csak egy nő képes. Nem tudjuk tel- jes bizonyossággal, hogy ״apátnő” volt-e, vagy csak a szokásos keresztény szóhaszná- lat miatt szólítja meg címzettjeit ״nővérek- nek”. Amit inkább csak kiérzünk Jeruzsálemi Kürillosz Katekéziseiből, azt szemtanúként adja elénk Eteria naplója. Ivancsó István a bevezetésben kitér a művel kapcsolatos kér- désekre, a szerzőségre, a nyelvi sajátságokra. Nyelve tükrözi ״műveltségét”. Latinsága a vulgáris latin, amelyet teletűzdel görög szakkifejezésekkel. Az igénytelen stílus éppen ezért állítja sokszor dilemma elé a fordítót. Igaz, Eteria/Egeria leírásai részletesek, de szókincse nem nevezhető nagynak. Ivancsó következetesen mindig ugyanazzal a magyar szóval fordítja a megfelelő latin kifejezést. Részletes jegyzetekkel látja el a jeruzsálemi nagyheti liturgia leírását. Ez a görög és latin egyház közös öröksége, hiszen a nagypénte- ki liturgiát innen vették át mindenütt. Eteria naplójának fordításához válogatott bibliográ- fiát ad, amit fontosnak tartunk, hiszen a to- vábbi tájékozódást teszi lehetővé. Megje- gyezzük, a fordításnál a SC, 21, (1957, H. Pétré) szövegkiadását vette alapul, azóta azonban megjelent a SC 296 (1982) új kriti- kai kiadása P. Maravaltól. A bibliográfiából hiányoznak olyan újabb művek, mint pl. P. Maraval, Lieux saints et pelerinages d Orient, Cerf, Paris, 1985, 437. old., vagy: Atti del Convegno Internazionale sulla Peregrinatio Egeriae, Nel centenario della pubblicazione del Codex Aretinus 405 (gia Aretinus VI,3), Arezzo, 23-25 Ottobre 1987. Ugyancsak megjelent a mű a Fontes Christinai sorozatban német fordítással, Egeria Itinerarium (Herder, 1995.). A felső- rolt művek azt mutatják, hogy a zarándok- napló szerzőjének nevét általában Egeria- nak fogadják el. A kötetet haszonnal és élvezettel forgatják mindazok, akik útinaplóként, de azok is, akik liturgiatörténeti forrásként olvassák. Vanyó László RÓZSA HUBA Az Ószövetség keletkezése II. Szent István Társulat, 1996 1986 a magyarországi biblikus tudomá- nyok szempontjából meglehetősen fontos esztendőnek bizonyult, ekkor látott napvilá- got ugyanis Rózsa Huba professzor ״Az Oszö- vétség keletkezése” című könyvének első ki- adása. A mű megjelenése - mondhatjuk - szinte egybeesett a hazánkban azidőtájt a teológiai tudományokat illető érdeklődés fel- lendülésének megindulásával. Azóta e mű megkerülhetetlenné vált éppúgy a leendő te- ológusoknak - akik számára az ószövetségi introdukció tankönyvéül is szolgál -, mint mindazoknak, akik a mindennapos pasztorális és oktatómunka során kerülnek 77
