Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 3-4. szám - Xeravits Géza: Dualisztikus értelmezés a qumrâni szövegekben

piuma minden esetben a mindenség végső oka is, és a rossz sosem egyenrangú partnere- ként vétetik tekintetbe.

איכ התא לא יח הכרבל ןיאו הכתלוז

Mert Te élő Isten vagy, egyedül Te, és nincsen más kívüled.28

A teremtés rendjét maga az Instrukció is bemutatja, egy tömör összefoglalás keretében. Ezen egységet a szöveg bővülésének folyamata ugyan szétrobbantotta, de metrikai alapon és szókincsét tekintve helyreállítható (1QS iii.16b-18a.25b):29

17יעפשמ לוכ. rraiii.lőb.

האוהו םלכלכי לוכב םהיצפח האוהו ארב שונא תלשממל .18לבת נ251האוהו ארב תוחור רוא ךשוחו.

Az 0 (Isten) kezében van az ítélete mindnek, és O fenntartja őket minden szükségletükben, és O teremtette az embert, hogy uralkodjék a földön, és ő teremtette a világosság és a sötétség lelkeit.

A ארב ige használatával az egység a Genesis hatnapos teremtéstörténetére utal, mely ugyanezen fogalommal jelöli Isten világot létrehozó tevékenységét. Ne feledjük, a Hexaémeron elbeszélésének egyik középponti eleme az, hogy a teremtéseredmények Yahwétól való abszolút függőségét hangsúlyozza. Figyelemreméltó viszont, hogy azon ese- tekben, midőn a Gén bizonyos terminusainak jelentése szignifikáns változáson ment ke- resztül, azok használatát az 1QS szerzője kerüli,30 aminek oka nem a fent említett allúzió gyengítése, hanem a szakasz univerzalitásának egyértelműsítése.

További információ a lelkek e két fajtájáról az, hogy egy-egy vezetőnek lettek alárendel- ve. Ezek olyan lényekként nyernek bemutatást, melyek létmódja köztes helyet foglal el az

eschatological és procosmic, utalva két további cikkre, melyek célja kifejezetten a jelenség qumráni formájá- nak vizsgálata: J. Charlesworth, A Critical Comparison of the Dualism in IQS 3:13-4:26 and the ״Dualism” contained in the Gospel of John, in: idem (ed), John and Qumran, London, 1972, különösen p.76, és J.G. Gammie, Spatial and Ethical Dualism in Jewish Wisdom and Apocalyptic Literature, Journal of Biblical Literature 93 (1974), kül. pp.356-359.

Itt kell megjegyezni továbbá azt is, hogy a gonosz lelkek -legalábbis az 1QS és a vele rokon szellemű iratok értelmezése szerint- hozzátartoztak a teremtő Isten tervéhez, szemben H. Stegemann véleményével: ״The Essenes thought that the wicked spirits were created by God himself... when they turned out to be bad (a kieme- lés tőlem - X.G.), God decided to eliminate them.” Some Aspects of Eschatology in Texts from the Qumran Community and in the Teachings of Jesus, in: J. Amitai (ed.), Biblical Archaeology Today, Jerusalem, 1985, p.413, ugyanakkor vö. llQMelch ii.12, ez egy a fentiektől eltérő hagyományt követ.

28 4Q504 (DibHarn) 1-2 v.8k, in: M. Baillet, La Grotte 4 de Qumrán, III (4Q482-4Q520), Discoveries in the Judaean Desert VII, Oxford, 1982, p.145, vö. továbbá 1QM xiii.lOk.

29 Id. Duhaime, op.cil in note 17, pp.568k.

5° vö. D.R. Schwartz, On Two Aspects of a Priestly View of Descent at Qumran, in: L.H. Schiffman (ed.), Archaeology and History in the Dead Sea Scrolls, Sheffield, 1990, pp. 157-179. 1״QS avoids here the use o/’adam as in Gn which refers not only to ‘man' but also to ‘Adam preferring the unambivalently universal ’ish ... just as it prefers tevel instead o/’ere ... which may refer to the Land of Israel and not only to the world”, pp.l69k. n.3.

66