Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Xeravits Géza: Dualisztikus értelmezés a qumrâni szövegekben
Teológia 1996. 3-4. szám XERAVITS GÉZA A חור fogalma és dualisztikus értelmezése a qumrani szövegekben i. A holt-tengeri tekercsek által ránk hagyományozott szövegek - úgy korukat, mint (sok szempontból) tanításukat illetően - sajátos, köztes helyet foglalnak el Izrael szellemtörténetében, az Ószövetség zsidó gondolkodásmódja, és az Újszövetségnek a jézu- si tanításban gyökerező és a születő egyház által egységes doktrínává foglalt nóvumának határmesgyéjén. Természetesen, nem mondhatjuk azt semmiképp, hogy e szövegek mintegy közvetítő szerepet töltenek be az Ószövetség irányából az Új felé, hiszen a kereszténység nem Qumránban fogant - amint vélték azt a vonatkozó kutatás kezdeteikor még komoly tudó- sok is1 -, az viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hely, amelyben a tekercsek és az Újszövetség korpuszai létrejöttek (és bizonyos mértékben a kor is) hasonló - Palesztina és a Krisztus születése körüli bő két évszázad-, és hogy a két csoport szoros, de oldalági ro- konságban áll egymással, amennyiben egyaránt besorolhatóak a fogságból hazatért, majd 1 így például elég csak a francia Andre Dupont-Sommert említenünk, aki a tekercsek számos adatával genuin kapcsolatba óhajtotta hozni Jézus élete történetének eseményeit, illetőleg a jánosi és páli teológia több fon- tos témáját (ld. elsősorban Le Maitre de Justice fut-il mis ä mórt?, Vetus Testamentum 1 [1951], pp. 200-215, Apergus préliminaires sur les mamiscrits de la mer Morte, Paris, 1950, Nouveaux apergus... Paris, 1953), avagy az elmúlt tíz év talán - mellesleg joggal - legtöbbet támadott qumrán-kutatóját, a leleteket a Jakab féle zsidókeresztény ősegyház antipaulinus tevékenysége eredményének tartó Robert Eisenmant. A Prédikátor szerzőjének persze most is beigazolódik szentenciája, azaz nincsen semmi új a nap alatt, ha felidézzük, hogy E. Renan már a múlt század végén nem tartotta másnak a kereszténységet, mint ״jól sikerült esszénizmusnak” (,,Le christianisme est un essénisme qui a largement réussi", Histoire dupeupte d’Israél, tome v, Paris, 1893, p.70), és hogy a kutatás a tekercsek mögött meghúzódó közösséget leginkább az esszénusokkal tartja azonosítható- nak (a közösség azonosítását illető két legfőbb, egymással szembenálló kurrens elképzelés friss és közérthető összefoglalásai: L. H. Schiffman, The Sadducean Origins of the Dead Sea Scroll Sect és VanderKam, J. C. The People of the Dead Sea Scrolls: Essenes or Sadducees?, in: Shanks, H., (ed.), Understanding The Dead Sea Scrolls, London, 1992, pp.35-49 és 50-62). 61
