Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)

tetted el: mégis eljöttél, nem is csak a testi szemekig, hanem eljöttél egészen az emberek kezéig. Hogyan, ha nem a testben? Ez által jöttél, maradva ott, ahol voltál, ezáltal jutottál vissza oda, el nem hagyva azt a helyet, ahonnan jöttél. Ha tehát ezáltal jöttél és tértél vis- sza, akkor semmi kétség, ezáltal nemcsak számunkra vagy az, ami által hozzád jutunk, ha- nem magadnak is, amely által jössz és visszatérsz, az út lettél. Mert mentél ahhoz az élet- hez, amely magad voltál, továbbá ugyanazon testedet a halálból átvezetted az életbe. Mert hiszen más valami Isten Igéje, más valami az ember; ám ״az Ige testté lett”, azaz emberré. Nem más tehát az Ige, nem más az ember személye, mert mindkettő az egy személy Krisz- tus; és ezért, amint a test meghalt, Krisztus halt meg; és amikor a testet eltemették, Krisz- tust temették el, (így hisszük ezt szívünkben megigazulásunkra, így valljuk ajkunkkal üd- vösségünkre (Róm 10,10); így testtel jön a halálból az életre. És mivel Isten Igéje Krisztus, Krisztus az élet. így bizonyos csodálatos és kimondhatatlan módon, aki soha nem tette le vagy veszítette el önmagát, önmagához tért vissza.67 Eljött tehát, amint már mondatott, a test által Isten az emberekhez, az igazság a hazugokhoz: mert Isten igazmondó, viszont minden ember hazug (Róm 3,4). Akkor tehát az emberektől elvette, és ott, ahol nem ha- zudik, testét felemelte; ugyanő, mert ״az Ige testté lett”, önmaga által, azaz teste által, az igazsághoz, amely ő maga maradt.”68

Igen szép meditativ, szinte imaszerű szöveg, amely Ágoston legszemélyesebb gondolat- menetét adja elő a hallagatóság előtt. A szövegben a Christus una persona kijelentés már annyira khalkhedonianus, hogy nem vezethető le a kortárs vagy korábbi latin teológusok írásainak ismeretéből. A szöveg alkalmasan illusztrálja, miként maradtak meg újplatonikus minták az egyházatya gondolkodásában, mint a regressus animae eszméje. A Fii 2,7 és a Jn 1,14 már a Vallomások Vll.-ben is egymás mellett szerepelt. Felismerhetők az Epistola ad Cledonium tételei, mint ״Aliud Dei Verbum”, ״aliud homo”, ״alia Verbi, alia hominis per- sona”, amelyek megfelelnek az ״állón kai állón”, az ״allosz kai allosz” megkülönböztetés- nek.

Nem is keresünk párhuzamot görög kortársak, vagy korábbi szerzők műveiben a követ- kező szöveghez, amelyben Ágoston a személyi egység kérdését érinti. Itt biztosan lehagyta latin kortársait: ״A Háromságban egyedül a Fiú vette fel a szolgaalakot, amely forma nála a személyi egységbe befogadtatott, vagyis, hogy Isten Fia és az Emberfia egy Krisztus le- gyen; nehogy ne Háromságot, hanem négyességet hirdessünk, ami távol legyen tőlünk.

67 Vö. Plótinosz, Enn.,V,l.

68 Tract in ev. Io. 69,3.: ״Dic mihi, obsecro, quomodo vadis ad te. Numquidnam ut venires ad nos relinqueras te:

maxime quia non a teipso venisti, sed Pater te misit? Scio quidem quod te exinanisti; sed quia formam servi accepisti (Phil 2,7), non quia forma Dei vel ad quem redires demisisti, vel quam reciperes amisisti: et tamen venisti, et non solum usque ad carnales oculos , verum etiam ad manus hominum pervenisti. Quomodo nisi in carne? Per hunc venisti manens ubi eras, per hanc redisti non reliquens quo veneras. Si ergo per hanc venisti et redisti; per hanc procul dubio non solum nobis es qua veniremus et redisti; per hanc procul dubio non solum nobis es qua veniremus ad te, verum etiam tibi qua venires et redires, via fuisti.Cum vero ad vitam, quod es ipse, isti: eamdem profecto carnem tuam de morte ad vitam duxisti. Aliud quippe Dei Verbum est, aliud ho- mo: sed Verbum caro factum est, id est homo. Non itaque alia Verbi, alia est hominis persona, quoniam utrumque est Christus una persona: ac per hoc quemadmodum caro cum mortua est, Christus est mortuus; et cum caro sepulta est, Christus est sepultus (sic enim corde credimus ad iustitiam, sic ore confessionem facimus ad salutem (Rom 10,10); ita cum cáro a morte venit ad vitam. Christus venit ad vitam. Et quia Verbum Dei Christus est. Christus est vita. Ita miro quodam et ineffabili modo, qui nunquam demisit vel amisit semetipsum, venit ad seipsum. Venerat autem, ut dictum est, per carnem Deus ad homines, veritas ad mendaces: Deus enim verax , omnis autem homo mendax (Rom 3,4). Cum itaque ab hominibus abstulit, atque illuc ubi non mentitur, carnem suam levavit; idem ipse, quia Verbum caro factum est, per seipsum, id est per carnem, ad veritatem, quod est ipse remeavit.”

= 56