Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)
Mit mond erről Ágoston? ״Ha ugyanis azt mondjuk, mivel Isten Igéje odaadta lelkét, és ismét visszavette azt, félő, nehogy belopakodjon az elferdült gondolkodás, és azt mondja nekünk: Tehát az a lélek valamikor külön volt az Igétől, és mivel felvette azt a lelket, volt idő, amikor az Ige lélek nélkül volt. Azt látom ugyanis, hogy emberi lélek nélkül volt az Ige, de mert ״kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Amióta azon- ban az ״Ige testté lett”, hogy közöttünk lakozzon (Jn 1,1 és 1,14), és az Ige felvette az em- bért, azaz a teljes embert, a lelket és a testet. Mit eredményezett a szenvedés, mit eredmé- nyezett a halál, ha nem azt, hogy a testet a lélektől elválasztotta? A lelket azonban nem vá- lasztotta el az Igétől. Ha ugyanis meghalt az Úr, márpedig meghalt az Úr, akkor értünk halt meg a kereszten, kétségtelenül a test megvált a lélektől, kis időre a lélek elhagyta a tes- tét, ám a lélek visszatérésével majdan feltámasztandót. Azt nem mondom azonban, hogy a lélek elvált az Igétől, amely a lator lelkének mondta: ״Még ma velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,43). A lator hívő lelkét nem hagyta el, és akkor a sajátját elhagy- ta volna? Távol legyen! Sőt; ahogyan az övét az Úr megőrizte, oly elválasztatlanul bírta a sajátját. Ha azonban azt mondanánk, hogy önmagát vette vissza, képtelen a gondolat, mert ami nem vált el az Igétől, az magától sem válhatott el.”59 Az a kérdés, amelyet Ágoston érint, a következő: elvált-e az Igétől a lélek a halálban, és akkor érvelhetnek-e az apollinaristák olymódon, hogy volt idő, amikor az Ige emberi lélek nélkül volt. Valamelyest emlékeztet az ariánusok által hajtogatott formulára: ״volt idő, amikor nem volt”. Ez az idő az Ige megtestesülése előttre tehető Ágoston szerint. Köztu- dott, hogy Órigenész vallotta a lelkek test előtti létét, következésképpen Krisztus emberi lelkének meglétét a megtestesülés előtt is. Itt az Ige és emberi lelkének, nem a test és a lé- lek egységének kérdéséről van szó. Az alexandriai elmélete szerint az Isten által a testet megelőzően megteremtett összes emberi lélek egy kivételével, Krisztus emberi lelke kivé- telével, beleuntak Isten imádásába, elnehezültek, elhomályosodtak, testiesekké váltak, alá- buktak az anyagi, testi világba. Krisztus emberi lelke azonban mindig egységben maradt az Igével.60 Az Ige és emberi lelkének egysége nem természeti, hanem morális egység, mert Krisztus praeexistens emberi lelkének elhatározásától függ. A szabadakarati elhatározás és a szeretet mértéke jelenti az egységet a kettő között. A szabadság mozzanata itt döntő. Órigenész is idézi a mondatot: ״Nemo aufert a me animam meam”. Órigenész 59 Tract, in ev. Io. 47,10: ״Si enim dixerimus, quia Verbum Dei posuit animam suam, et iterum sumpsit eam, metuendum est ne subintret parva cogitatio, et dicatur nobis: Ergo aliquando anima illa separata est a Verbo, et aliquando Verbum illud, ex quo suscepit animam illam, fuit sina anima. Video enim fuisse sine anima humana Verbum, sed cum in principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum. Ex quo anim Verbum caro factum est, ut habitaret in nobis (Jo 1,1; 1,14), et susceptus est a Verbo homo, id est totus homo, anima et caro; quid fecit passio, quid fecit mors, nisi corpus ab anima separavit? Animam vero a Verbo non separavit. Si enim mortuus est Dominus, imo quia mortuus est Dominus, mortuus est enim pro nobis in cruce, sine dubio caro ipsius expriavit animam: ad tempus exiguum anima deseruit carnem, sed redeunte anima resurrecturam. A Verbo autam animam separatam esse non dico, latronis animae dixit: Hodie mecum eris in paradiso (Lc 23,43). Fidelem latronis animam non deseruit, et deserebat suam? Absit: sed illius ut Dominus custodivit, suam vero inseparabiliter habuit. Si autem dixerimus, quia ipsa se sumpsit, absurdissimus sensus est: non enim quae a Verbo non erat separata, a seipsa poterat separari.” 60 Origenes, De principiis 11,6,3 és 4-5, Vier Bücher von den Prinzipien, hrsg., übersetzt von H. Görgemann und H. Karpp, Darmstadt, 1976, 360,362,364,368. old.: ״Verum cum pro liberi arbitrii facultate varietas unumquemque ac diversitas hauisset animorum, alius tenuiore et exiliore erga auctorem suum amore teneretur,-illa anima, de qua dixit Jesus quia ״Nemo aufert a me animam meam-, ab initio creaturae et deinceps inseparabiliter ei atque indissociabiliter inhaerens, utpote sapientiae et verbo dei et veritati ac luci verae, et tota totum recipiens atque in eius lucent splendoremque ipsa cedens, facta est cum ipso principaliter unus spiritus, sicut et apostolus his, qui eam imitari deberent, promittit, quia ״qui se iungit domino, unus 53
