Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Fila Béla: Sipos Imre: A véletlen és a gondviselés alternatívája az evolúcióban. A mai természettudomány és a teológiai reflexió fényében - Fila Béla: Lénárd György: Személyiségünk teológiai távlata. A szeretet teológiája
KÖNYVEKRŐL ■ SÍPOS Imre: A véletlen és a gondviselés alternatívája az evolúcióban. — A mai természettudomány és a teológiai reflexió fényében. Miklósi, 1994. Sípos Imre teológiai doktori értekezését tárta a szélesebb, érdeklődő olvasóközönség elé. A szerző mint okleveles biológus és teológiai doktor igyekszik a biológia újabb felfedezéseire teológiai reflexiót adni. A könyv olvasása közben két irányban kell előrehaladnunk. Egyrészt rá kell döbbennünk az evolúció valóságára, másrészt el kell jutnunk arra a képességre, hogy felismerjük: az evolúció célirányos értelmezése egyáltalán nem hitellenes. A szerző korábban kényesnek tűnő témakörben megismerteti a katolikus egyház álláspontját, hogy bennünk az esetleg kialakuló kettősség — a teremtés és az evolúció — látszatellentéte feloldódhasson. Nemcsak a természettudományok fejlődnek napjainkban, hanem a teológiai reflexió is, amely megújult formában képes arra, hogy világképünket és világnézetünket újraértelmezze. Nyitottan kell fogadni a teológiának az evolúció újabb szaktudományos érveit, az evolúcióban működő és tudományosan leírt véletlenek értelmezési kísérleteit. Különösen fontos az evolúció összefüggő értékelése a mai teológiai antropológia szempontjából. Érthető módon zavart keltett J. Monod dilemmája az evolúcióban fellelhető véletlen és szükségszerűség kapcsolatában. Korunk egyik feltűnő kihívását fogalmazta meg a francia tudós, aki szerint az ember végre megtudta, hogy egyedül van a világ- egyetem közömbös mérhetetlenségében, amelyből véletlenül lépett elő. Nemcsak rendeltetése, kötelessége sincs megírva sehol. Nos, éppen ezzel a kérdéssel szembenézve domborodik ki a keresztény hit és a teológiai reflexió ereje. A teológus a gondviselés hitével szembesül a véletlen biológiai regisztrálásával, és azt mint esetleges részletkérdést elfogadja, de bele helyezi a valóságértelmezés egészébe. A gondviselés hite a miért-re és a végső okra ad választ. Aki valóban nyitott a valóság egésze és teljessége felé, az nem elégszik meg a véletlen megállapításával és az abból levont abszurd következtetéssel, hanem tovább keres. A teológus rá mer lépni a szeretet útjára, Jézus Krisztust követve megtapasztalhatja, hogy élete véletlenei egy hatalmas tervbe simulnak bele, és a gondviselés hatja át személyes világát. A szerző tanúságot tesz könyvében arról, hogy otthonosan és bátran mozog az evolúció szaktudományos világában, hiszen erről a területről indult el, elhivatottsága által pedig a teológia világába jutott. Épp úgyjáratos a mai természettudományokban, mint a teológiában. Az evolúció újraértelmezésére vállalkozik és vállalkozása nyomán a teológiai reflexió többlete is kiderül, amely már képessé tesz arra, hogy a szaktudományos rész- eredményeken túl emelkedjünk és a fejlődő folyamat egészére is felfigyeljünk. Ezen kívül még valami igen fontos dolgot is érzünk a könyv olvasása közben, a szerző lelkipásztori gondoskodását és szeretetét. Mélyen átérzi annak a modern embernek a lelki helyzetét, akit felvilágosítottak ugyan a tudósok sok részletkérdésben, de nem mutatták meg az élet végső kérdését, a gondviselő és megváltó Isten jóságának, szeretetének útját, amely feltárja azt, hogy értelmességünk és szabadságunk igazi tétje a személyes örökkévalóság, Isten szeretetének szabad elfogadása és befogadása. Fila Béla ■ Lénárd György, Személyiségünk teológiai távlata. A szeretet teológiája. Agapé, 1994. Miért ír az ember könyvet? Sokszor azért, mert közölni akarja másokkal kutatásának eredményeit, ismereteit, tudását. írhat valaki könyvet azért is, mert nehézségeket tapasztal és ezért tenni akar, segíteni akar másoknak, meg akarja változtatni az ember élethelyzetét. Lénárd György is ezért szánta el magát arra, hogy doktori értekezését átdolgozva publikálja. Tíz évig elmélkedett, töprengett alapvető témáján, a szeretet kérdésén. A könyvet olvasva úgy érezzük, hogy tényleg furcsa dolog lenne a szeretetről, mint az emberi személyiség legalapvetőbb kérdéséről merőben csak ismereteket közölni. A szeretet lényege szerint tenni akar másokért, a nyomorúságos, veszélyeztetett helyzetben segíteni akar. Sürgető indítékokat érzett a szerző, amikor hallja Jézus tökéletességre szóló felhívását, és ugyanakkor látja, hogy mennyire tö51
