Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Tarjányi Zoltán: Yves Congar bíboros, korunk kiemelkedő teológusa
nem lenne olyan könnyű feladata a tanulmány írónak, mint egy már lezárt és az egyházi tanítóhivatal által jóváhagyott korábbi vélemény recepciójának ismertetésekor. Irodalom: Az új egyházjogi megfogalmazás kommentárját ld. Az egyházi törvénykönyv, Bp. 1986- (Szerk. ford, magy.: Erdő Péter), 726. lap jegyzet (A házasságnak ez a „meghatározása" nem beszél többé a házasság céljáról. A házasfelek java és a gyermek mint iránymeghatározó tényezők a CIC-ben másutt a házasság lényeges elemeiként (elementum essentiale) szerepelnek (1101. k. 2. paragrafus). A törvény nem jelöl meg sorrendet, értékrendet ezek közt az elemek közt. A házastársak java sem minősül lényegtelenebbnek — ellentétben az 1917-es CIC 1013. k. 1. paragrafusával —, mint a gyermek világrahozatala és nevelése. Egyébként a házasfelek java általánosabb és a személy szempontjait jobban figyelembe vevő fogalom, mint a régi jogban (1917-es CIC 1013. k. 1. paragrafus) szereplő kölcsönös segítség és a szexuális vágy csillapítása"); és: Erdő P., Az emberi személy tisztelete az új egyházi házasságjogban, in: Vigilia 47. (1982) 436-439. Magyar nyelvű tájékozódásra: Szabó R, Termékenység és önuralom a házasságban, in: Magyar Papi Egység 30-31. sz. (1965) 96-98.; David J., A házasság új szemlélete, in Mérleg 1. (1965) 200-203.; Vass Gy., Házasság az evilági szerelem szentsége, in: Szolgálat 4. sz. (1969) 34-53.: Lezzi, A., A házasság átfogó képét elénk táró enríklika, in: Szolgálat 43. sz. (1979) 73-75.; Kasper, W., A házasság emberi értékei, in: Vigilia 47. (1982) 440-443.; Szabó E, Személy házasság és család, in: Személy, házasság és család, Róma 1988.7-48. (különösen: 41. 1.) és: Häring, B., A házassági és szexuális erkölcs története a zsinat szemszögéből, in: Egyházfórum 6. (1991) 20-30. A kétezer éves egyházi tanítás rövid összefoglalását nyújtja: Pegoraro, R., Morale familiäre, Casale Monferrato 1991. (Teológia e scienze religiose, Manuali di Base, 30. sz.) 51-59. A házasságról alkotott szemlélet változásairól (XIH. Leó pápaságától a Humanae Vitae enciklika megjelenéséig) rövid áttekintést nyújt: O'Riordan, J., Evoluzione della teológia del matrimonio da Leone XIII. ai nostri giomi, Assisi 1974. A 20. század elején történt események elemzését illetően minőségi ugrásról beszél századunk 30-as éveiben Campanini, G., Matrimonio, in: Nuovo Dizionario di Teológia Morale, Cinisello Balsamo 1990. 728- ennek elemei: XI. Pius pápa Casti Connubii enciklikájának a tanítása, M. Scheler perszonalista filozófiája és D. von Hildebrand, valamint H. Doms teológiája. További elemzés: Guzzetti, G. B., Sguardo storico-mo- rale ai problemi della popolazione, in: Scuola Cattolica 79. (1951) 283-343: A milánói egyházjogászok (1920-as évek, uo. 303-305.) és a német filozófusok és teológusok (D. v. Hildebrand, N. Rocholl és H. Doms, uo. 305. skk.) jelentőségére hívja fel a figyelmet. A biológiai felismerések teológiai horderejét illetően ld. Somfai B., Vita és fejlődés a mai katolikus erkölcstanban, in: Békés G. (szerk.), A megzavart keresztény. Bizonytalanságok a II. Vatikáni zsinat után. Magyar Pax Romana Kongresszus, 17. Róma 1976.47-75.; Gagem, F. E. F. v., A házastársi szeretet-szövetség, Bp. 1987. (eredeti: München 1963.) 109. old.; Somorjai Á. A keresztény ember és az abortusz. Az emberi élet kezdete és a modern természettudományok című fejezet, ld. Korzenszky R. - Somorjai Á., Magyar sorskérdések, Róma 1989.116-117. p. melyben Hörmann és mások nyomán K. E. von Baer 1827-es fölfedezését említettük, a női petesejt fölfedezését. — Figyelemre méltó Séguin, M., Nouveau point de vue sur la contraception, in: Nouvelle Revue Théologique, 112. (1990) 202-223.394-415. tanulmánya, (alapja egy általa írt és a Grego- riana Egyetemen 1982-ben megvédett doktori értekezés), ebben a fogamzás szabályozás probléma köre szempontjából emeli ki a biológiai felismerések teológiai jelentőségét. Az emberi élet kezdetére vonatkozó ismereteket Ch. Curran nyomán foglalja össze (uo. 206. old.). Tarjányi Zoltán YVES CONGAR BÍBOROS, KORUNK KIEMELKEDŐ TEOLÓGUSA Newman kardinális óta hosszú időn át igen kevés teológus részesült abban a megtiszteltetésben, hogy — természetesen példamutató papi életük mellett — a teológia tudományos műveléséért kapott bíborosi kalapot. VI. Pál, majd II. János Pál felújította ezt a régi szokást, s az egyház legmagasabb rangú testületébe egymás után neveztek ki olyan tudós papokat, akik a modern teológiai kutatás meghatározó alakjaivá váltak: J. Daniélou, H. de Lubac, J. Ratzinger, H. U. von Balthasar. A legújabb kitüntetett Yves Congar francia dominikánus, akit életének 91. évében, 1994. novemberében mintegy életműve jutalmaként kreált bíborossá a Szentatya. Ez 41
