Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Erdei Árpád: Az értelmi fogyatékos gyermekek érzelmi, erkölcsi és vallási nevelése
fogyatékos, min a csoport tagjai részére pozitív hatású lehet. A barátkozáson kívül szükség szerint konkrét segítséget is nyújthatnak. Ugyanígy patronálhat is a csoport egy-egy fogyatékost (főképp intézeti neveltet), akit rendszeresen látogatnak, segítenek, programot szerveznek számára, otthonukba is elviszik. Már az első alkalmakkor megtapasztalják részéről a hálás szeretetet. Egy ilyen feladat felvállalása a közösséget is erősíti, így akár a plébánia keretében működő kisközösségek is célul tűzhetik maguk elé oligofrén gyermek(ek) patronálását. Az egyház segítheti olyan intézmények és szervezetek (alapítványok) létrehozását, melyek célul tűzik ki értelmi fogyatékosok gondozását. Ezen kívül kapcsolatot vehet fel különböző világi (állami, önkormányzati) intézményekkel, lehetőséget kérve arra, hogy bizonyos rendszerességgel találkozhasson munkatársain keresztül növendékeikkel és így részesíthesse őket vallási nevelésben. A családban élő fogyatékosokat rendszeresen kellene látogatni. Ennek jelentőségéről a már idézett Általános Hitoktatási Direktórium is beszél. Feladata az egyháznak, hogy a fogyatékosokkal foglalkozó munkatársai részére megfelelő képzést biztosítson, és segítse az ilyen irányú kutatást és tudományos munkát, hiszen — mint olvastuk — ezek az eredmények az általános hitoktatást is segíthetik. Az egyház létrehozhatna és fenntarthatna több olyan iskolát, ahol oligofrén gyermekek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülnek. Erre a jog is lehetőséget ad: „Az egyháznak joga van arra, hogy bármilyen tantárgy oktatására bármilyen típusú és fokozatú iskolát alapítson és vezessen" (CIC 83 can. 800.1. §). Örvendetes lenne, ha az egyház Magyarországon is erőteljesebben támogatná és koordinálná azokat a kezdeményezéseket és munkálatokat, melyek kis lépésekben már elkezdődtek, és így munkatársain keresztül szolgálná értelmi fogyatékos gyermekek javát Isten nagyobb dicsőségére. Idézetek: 1. Pedagógiai lexikon II. kötet, Akadémiai kiadó, Budapest, 1977 p. 187 — 2. szerk.: Illyés Gyaláné: Gyógypedagógiai pszichológia, Akadémiai kiadó, Budapest, 1987 p. 297. —3. Sacra Congregatio pro Clericis — Általános Hitoktatási Direktórium (Róma, 1971) Szent István Társulat, Budapest p. 93 — 4. Gravissimum educationis momentum, in: szerk.: dr. Cserháti József-dr. Fábián Árpád: Ali. Vatikáni zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, 1975 p. 189-190. — 5. Catechesi Tradendae—II. János Pál apostoli buzdítása a katolikus egyház püspökeihez, papjaihoz és híveihez korunk hitoktatásáról (Róma, 1979) Szent István Társulat, Budapest p. 171. — 6. Gravissimum educationis momentum, in: i.m. p. 191. Felhasznált irodalom: szerk.: Brückner Ákos: Pedagógia, Katolikus teológiai főiskolai jegyzetek — szerk.: dr. Cserháti József- dr. Fábián Árpád: A H Vatikáni zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest 1975. — szerk.: Erdő Péter: Az egyházi törvénykönyv, Szent István Társulat, Budapest, 1986. — szerk.: Illyés Gyuláné: Gyógypedagógiai pszichológia, Akadémiai kiadó, Budapest, 1987. —Magyar Statisztikai zsebkönyv, Központi Statisztikai Hivatal, 1995. — Pedagógiai lexikon, Akadémiai kiadó, Budapest 1977. — Sacra Congregatio pro Clericis — Általános Hitoktatási Direktórium (Róma, 1971) — Catechesi Tradendae — II. János Pál apostoli buzdítása a katolikus egyház püspökeihez, papjaihoz és híveihez korunk hitoktatásáról (Róma, 1979), Szent István Társulat, Budapest — Statisztikai tájékoztató — Alapfokú oktatás 1992/93, Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Budapest, 1993. „Sürgető felhívással fordulok hozzátok: az állam és az egyház egyesítse erőit a közjó szolgálatában, hogy megvédje és előmozdítsa az emberi jogokat és az alapvető értékeket, amelyek nélkül egyetlen társadalom sem élhet. Neveljetek olyan fiatalokat, akik képesek felelősen élni szabadságukkal abban a tudatban, hogy számot kell adniuk tetteikről testvéreik és Isten előtt.” II. János Pál pápa magyarországi búcsúbeszédéből 1991. augusztus 20. 247
