Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Honsel, Bernhard - Mindszenti Valéria (ford.): Találkozások, kapcsolatok a lelkipásztorkodásban
Az egyház közösségeinek alapvető feladata és lehetősége abban áll, hogy kapcsolatokat tehetnek lehetővé, kísérhetik az embereket az éretté válás folyamatában. Éppen a lelkipásztorokra hárul itt nagy feladat, hivatásukon keresztül különös lehetőségeket kapnak. Az egzisztenciális tapasztalatoknál, életfordulóknál közel állnak az emberekhez: gyermekkeresztelőknél, házasságkötésnél, haldoklók ágyánál és a temetéseken. Amikor a mindennapok örömei és problémái tárulnak fel, az emberek nyitottabbak a szokásosnál. A lelkipásztor megteheti, hogy találkozva az emberekkel, valóban felabaráttá váljon. Ha így a kapcsolat és a bizalom légköre alakul ki, ez építi a közösséget is, s nem csupán a vasárnapi Eucharisztia ünneplésére hat ki. 5. Túlzott követelmények Közösségeink többségénél fennáll az a veszély, hogy nagy elvárásokat támasztanak főhivatású lelkipásztoraikkal szemben, akik ezeknek az igényeknek rendszerint nem tudnak megfelelni. Ezt mutatja a következő példa. Egy nagy létszámú közösség papja (10.000 hívő, 4 óvoda, 1 kórház és 1 öregotthon) a plébánia átvételekor igen tudatosan a következő célokat tűzte ki maga elé: — Emberként és papként tudatosan akart korunk problémáival foglalkozni, Istenhez és egymáshoz akarta kötni a dolgokat és az embereket. — Közösséget akart kovácsolni, és az Eucharisztia ünneplését a lelki élet központjába akarta helyezni. Két év múlva ellenőrizte munkáját és céljait. Érezte a nehézségeket, feladatok sokasága nehezedett rá naponta, találkozások és liturgikus funkciók terhelték meg. Sok közösségi tagnál immár a szokásos rutinbeszélgetések is terhessé váltak. Úgy érezte, hogy sokan a papság idealizált képét várják el tőle. Azt tapasztalta, hogy az emberi, testvéri kapcsolatot megrontja az indulat átvitel és a kivetítés, a csalódások nem ritkán indulatos kritikához vezetnek. 6. A felülvizsgálat értéke Sok olyan szorongatott és rezignált főállású lelkipásztort ismerek, akik mindenki bűnbakjává váltak. Az egyházzal kapcsolatban az emberek rájuk vetítik minden kifogásukat. Hogy ne váljanak magányossá és lelkesedésük ne csappanjon meg, szükségük van egy helyre, ahol megbeszélhetik személyes lelkipásztori problémáikat, mint ahogy a fenti példa felülvizsgálata során történt. Úgy tűnik, hogy a jobb minőség érdekében elkerülhetetlen a hosszabb, időben kiterjedtebb vizsgálódás. Ez különben a hasonló hivatásoknál magától értetődő. Nem könnyű a munkák és elvárások sokaságában gyümölcsöző találkozásokat és kapcsolatokat kiépíteni. Ehhez különleges pasztorális kompetencia is szükséges. Éz nem csak a karizmák kérdése és nem is alakul magától. Sokáig, sőt évekig is eltarthat begyakorlása, amely nem a papszenteléstől, hanem a szemináriumi évektől kezdődik. 7. A kapcsolatteremtés előmozdítása A lelkipásztorok kapcsolat építési stílusa, módja példaértékű az egész közösség számára. A keresztény lelkipásztorkodás nem szorítkozik csupán a hívekkel való találkozásra. A cél, hogy sok embert érett kapcsolatokhoz segítsünk, és hogy a közösségek tagjai megtalálják az egymáshoz vezető utat, különféle csoportokat alkossanak. Néhány évvel ezelőtt Don Helder Camara Münsterben a latin-amerikai bázisközösségekről beszélt. A tridenti zsinatra hivatkozott, ahol elhatározták, hogy 241
