Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Veres András: Erkölcsi relativizmus - a bűntudat hiánya
magát ennek megvalósítására, s mivel ez az emberi természet sajátja, ez fogja jelenteni számára az önmegvalósítást, de a végső beteljesülést is. Ezért fogalmaz úgy az új Katekizmus, hogy minden ezzel ellentétes cél választása bűn, mert „vétek az ész, az igazság, a helyes lelkiismeret ellen;... (és ugyanakkor) támadás Isten ellen."14 Emiatt jelenik meg az emberben a bűntudat, ami szükségszerűen kell, hogy életútjának felülvizsgálásához és újrarendezéséhez vezessen. Mit tegyen az egyház? Bármennyire is sokan osztják azt a véleményt, hogy ha az egyház vonzó akar maradni a mai korban is, lépést kell tartania a korral, ezért erkölcsi előírásait a kor emberének igényeihez kell igazítania, — a jelen erkölcsi állapotok felülvizsgálata során könnyű belátnunk, hogy miért nem keresi az egyház az ilyenfajta népszerűséget. Bár kell, hogy érvényesüljön ma is az „ecclesia semper reformanda" elve, ez azonban semmiképpen nem az isteni törvények önkényes, a konkrét kor igényeihez és elvárásaihoz való módosítások által valósulhat meg. Ellenkezőleg, az egyháznak sokkal inkább arra kell törekednie, hogy mindig az adott kor emberének kérdéseire, az ő nyelvén szólva, meggyőző és vonzó módon mutasson rá az evangéliumi erkölcsi normák értékeire, amelyek nélkül az ember nem tud hitelesen emberi életet élni. Ha az egyház hűséges akar maradni Jézustól kapott küldetéséhez, akkor vállalnia kell azt is, hogy nem egyszer korszerűtlennek fog tűnni. De teszi ezt azzal a tudattal és meggyőződéssel, hogy csak így szolgálhatja az ember igazi javát. „Az ember csupán abban a mértékben valósítja meg önmagát, amennyire képes önmagával szemben követelményeket támasztani. Az ellenkező esetben 'szomorúan távozik' (mint ahogyan azt az evangéliumi gazdag ifjú történetében olvassuk). A szabadosság az embert nem boldogítja. A fogyasztói társadalom nem teszi boldoggá az embert. Sohasem is tette."15 Az egyház mint közösség kapta a feladatot, hogy megmutassa minden kor emberének a Jézus által elénk tárt hiteles emberi életcélt, és segítse e célnak elérésében. Az egész egyház, a vele közösségben élő mindenegyes keresztény, különösen a szülők erre az igényes erkölcsöt tanító életre kaptak meghívást. Miként tegyék ezt? „Az erkölcsöt tanítani annyi — mondja a pápa —■, mint az emberi lény belsejét alakítani: az igazság fényénél megvilágosítani a lelkiismeretet, megerősíteni az akaratot, hogy a jót válassza és megerősödjék ebben, valamint a jó cselekedetben. E tanítás keretében nagy helyet foglalnak el a bátorítások, intelmek és felszólítások."16 Mindenek fölött pedig a hitelesen megélt keresztény élet fejti ki a legnagyobb vonzóerőt és alakítja leginkább a személyt. A Rómaiakhoz írt levélben mondja az Apostol: „Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is; s ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is."17 Jegyzetek: 1. Tér 3,5 — 2. VS 84. — 3. ITessz 5,21 — 4. J. Ratzinger: Beszélgetés a hitről. Vigilia, Budapest, 1990.62. old. — 5. /. Ratzinger: i. m. 77-78. old. — 6. VS 101. — 7. ]. Ratzinger: i. m. 79. old. — 8. K. Rahner - H. Vorgrimler: Teológiai kisszótár, SZÍT , Budapest, 1980. 609. old. — 9. B. Häring: Frei in Christus, III. k., Herder, Freiburg-Wien, 1982. 261. old. — 10. A. Frossard: II. János Pál arcképe, SZÍT, Budapest, 1991.74. old. — 11. OT16. —12. Mt 15,19 —13. A. Frossard: Ne féljetek. SZÍT, Budapest, 1986. 89. old. — 14. A Katolikus Egyház Katekizmusa, SZÍT, Budapest, 1994. 1849-1950. — 15. . Frossard: Ne féljetek! SZÍT, Budapest, 1986.100. old. —16. A. Frossard: i. m. 97. old. —17. Róm 11,16. 21
