Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Scheuer, Mafred - Tőzsér Endre (ford.): A pap magánya
Ha törekszünk arra, hogy minél inkább szétszórjuk magunkat, ezzel még nem teremtünk kapcsolatot, mert a másikat végeredményben csak kihasználjuk, gyógymódnak, gyógyszernek tekintjük. 3. Hatalmat akarunk szerezni. A pap számára, hogy kitörjön magányából, kísértést jelent egyfajta klerikális „hatalom akarása" is. E törekvésnek azonban csak az úr-szolga viszony keretén belül van helye.3 Az úrnak arra kell törekednie, hogy a szolga néma és kicsiny maradjon, s ne jusson érvényesülési, kibontakozási lehetőségekhez. A hatalomszerzésre irányuló törekvés azonban, mivel képtelen megengedni a szabad kibontakozást, kezdeményezést, képtelen megosztani a feladatokat, mindenképpen meghiúsul. Az előre megrendelt elismerés, a megvásárolt tetszésnyilvánítás, annak elérése, hogy mindig tapsoljanak nekünk, pusztán elfödi a magányt. Aki félve ügyel pozíciójára és hatalmára, az embertárs, felebarát sem tud lenni. Konkurencia és rivalizálás a papok között ugyanúgy megvan (invidia clericalis). Nemde az összehasonlítgatás, mások gyanakvó méregetése (ő jobb? kedveltebb? sikeresebb?) az oka sok papi konferencia és találkozó felszínességének, értéktelenségének és értelmetlenségének? 4. Dolgok és emberek istenítése. Végül Jézus előtt az istenítés kísértése jelentkezik, hogy magánya sebét öntevékenyen gyógyítsa be. E kísértés éri utol a papot is, amikor dolgok, emberek rabjává lesz. Az emberek nagyon jól megérzik, hogyan viszonyul a pap a pénzhez, a vagyonhoz, tulajdonához: a birtoklás-e a legfőbb öröme, nem csak a hobbiban keresi-e igazi, valódi életét. Ha rohan is az emberi kapcsolatok után, isteníti a barátságot, abszolutizálja a közösséget, ezek nem vezetik vissza az otthon megmentő-elrejtő ölébe. Mindenfajta istenítés és abszolutizálás végül is csak bilincsbe veri az embert. 5. Lelkipásztorkodás igazi profil és egyéni szándék nélkül. Az egyik legbiztosabb út az elmagányosodáshoz, ha a pap arra törekszik, hogy senkivel se kelljen alaposan, sok időt rászánva foglalkoznia, senkinek ne mondjon ellent, mindenkinek igazat adjon. Nagyon destruktív módon hat, ha nem igyekszik egyéniségének és hivatásának sajátos arculatot adni, ha képtelen arra, hogy konkrét terv és szándék vezesse lelkipásztori gyakorlatában, s hogy célkitűzéseit el is érje, ha félénkségből nem tud meghozni fájdalmas döntéseket. Az absztrakt általánosság a konkrét jelenben nagy-nagy vérszegénység. Ebben a vonatkozásban gyakran válik a pap a féltékenység áldozatává. Mivel nem tehet eleget minden elvárásnak, a „mit szólnak a hívek?" félelme s talán agresszivitása tölti el. Ha nem bírja ki ezt a feszültséget, és enged a nyomásnak, a szóbeszédnek, a pletykának, otthona váratlanul és észrevétlenül egy megközelíthetetlen várrá alakul, önmaga pedig ablak nélküli monáddá. 6. Az intimitás korlátozottsága. Az egyedüllét fájdalmát az sem enyhíti hatékonyan, ha a kirakatba tesszük, hogy mennyire segítségre szorulunk, s hogy intimitásunk mennyire lehatárolt. Nyilvános kiteregetése legszemélyesebb dolgainknak nagyon jól kielégíti a tömeg sóvárgását, 188
