Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Patsch, Jakob - Pálvölgyi Gyula (ford.): Szükségmegoldásoknak nincs jövője - Megoldás-e a növekvő paphiányra a "kooperatív közösségvezetés"?
A megbízott nem papi személyek minden lelkipásztori feladatot átvesznek, amelyek nincsenek felszentelt papok számára fenntartva. Ők viselik a lelkipásztori közösség életének minden gondját, bár a döntés felelőssége a papnál marad. Más szóval: ők a közösség felszentelés nélküli vezetői. Ilyen esetekben a pap működése csak a szentségek kiszolgáltatására szorítkozik, aki ezáltal csak szertartást végző funkcionáriussá válik. Utazik közösségtől közösségig, hogy mindenütt „misét mondjon", kiszolgáltassa az esedékes szentségeket. A többi feladatot minden közösségben a megbízott laikus végzi el. így azonban nem valósulhat meg a II. Vatikáni zsinat tanítása, mely szerint „a papokat az örömhír hirdetésére, a hívek lelkipásztori szolgálatára és az istentisztelet végzésére szentelik fel." A tanítás, vezetés és megszentelés egységét, amely a hithirdetés, a pásztori szolgálat és a liturgia során valósul meg, leszűkítenék a liturgikus ünneplés vezetésére. Vasárnapi Ige-istentisztelet áldoztatással Az áldoztatási szertartás soha sem azonos az Eucharisztia ünneplésével (szentmise), mivel abból éppen az utolsó vacsorán történtekre való emlékezés, az Eucha- risztia-ünneplés jézusi parancsának megismétlése hiányzik. Ugyanakkor, ha a teljes ünneplésre nem kerülhet sor, legalább az Eucharisztiában való részesedésnek lehetővé kell válnia. Ezért nem szabad a közösségben Ige-istentiszteletet áldoztatás nélkül tartani. A közösségvezetésnek és a liturgikus ünneplés vezetésének szétválasztása A világiak megbízatása a közösség vezetésével annyit jelent, hogy a közösség és a liturgikus ünneplés vezetése egymástól elválik. A lelkipásztori kisegítő előkészíti az istentiszteletet, de a szentmisére papot kell hívnia. Például egy kórházban működő lelkipásztori kisegítőnő segíti ugyan a haldoklót, de a gyóntatásnál, a betegek szentségénél már papra van szükség. így van ez továbbá minden szentség-kiszolgáltatásnál. A világi hívő mint közösségvezető nem tudja elvégezni a lelkigondozás egész feladatkörét. Az a pap pedig, aki figyelmét csakis a szentségek kiszolgáltatására összpontosítja, a hívekkel szemben bizonyos elszigeteltségben marad. Annak, aki a szentségeket a keresztény élet nagy ajándékainak, csúcspontjainak tekinti, a régi hagyományt kell őriznie: épp ezért nem választhatja el a közösség vezetését a szentségek kiszolgáltatásától. A közösség vezetése mint lelkipásztorkodás Aközösségvezetés — a bibliai pásztori feladat értelmében — szolgálatnak tekinthető. Ez több, mint a szervezet vezetése, több, mint a sokféle munka összehangolása, mint az admmisztráció vagy a jó együttműködés az emberekkel. Aközösségvezetés elsősorban lelki, szellemi feladat: lelkipásztorkodás. Ezt már régebbi megfogalmazásban is olvashattuk: „Önmagát is, az embereket is a hit útján irányítani. Az embereket jó lelki vezetőként és testvéries (de nem patriarchális) pásztorként kell kísérni és vezetni mindenütt, ahol arra szükség van." Közösségvezetés felszentelés nélkül és a papi szolgálat fogalma. 182
