Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Gáspár Csaba László: Fehér M. István professzorral. Filozófia, valláskritika, teológia kapcsolata
— Végezetül hogyan summázná teológia és filozófia viszonyát? — Azt hiszem, mind a teológia, mind a filozófia önmeghatározása az utóbbi időben alapos változáson ment keresztül. Mivel a filozófia közelebb esik hozzám, hadd induljak ki most is a filozófia önmeghatározásából. „Le kell mondanunk arról az elképzelésről", összegzi századunk filozófiai fejleményeit a tekintélyes jelenkori amerikai filozófus, Richard Rorty, „hogy hozzá tudunk férni olyan szuperiogalmuk hoz, melyek ne volnának különös történeti korok, különös foglalkozások, a kultúra különös szféráinak fogalmai, hanem valamiképpen szükségszerű módon benne rejlenének minden alárendelt fogalomban, s ezért azután arra volnának használhatók, hogy ez utóbbiakat velük 'analizáljuk'. Ezáltal feladjuk a régi álmot, [...] a filozófiának mint scientia scientiarum-nak [...] az álmát". „[...] mind a posztpozitivista analitikus filozófia, mind pedig a posztfenomenológiai kontinentális filozófia tagadja az állandó semleges mátrix [...] fogalmát, melybe minden gondolatnak és nyelvnek bele kellene illeszkednie [..,]"14. A „régi álomnak", „a filozófia mint scientia scientiarum álmának" a feladása, mely együtt jár „az állandó semleges mátrix fogalmáról" való lemondással — ama mátrixról való lemondással, „melybe minden gondolatnak és nyelvnek bele kellene illeszkednie", s mely ily módon idő és történelem feletti volna —: nem utolsósorban ez motiválja számomra a hermeneutikát mint a szerénység filozófiáját. A filozófia mint scientia scientiarum elképzelésének feladása szerénységet ró ránk; s aligha hinném — iménti állításommal remélhetőleg nem kerülök összeütközésbe azzal, hogy szerénytelenül, kívülről vélek állításokat tenni róla —•, hogy a teológus ezzel másképp lehetne; nem hinném, hogy alapja volna annak a pretenzi- ónak, hogy ő hozzá tud férni „olyan szuperfogalmaídtoz, melyek ne volnának különös történeti korok" fogalmai; olyan fogalmakhoz tehát, melyekkel adott esetben a keresztény hit önértelmezését, igazságát véglegesen, egyszer s mindenkorra, meghaladhatatlan, történelemfeletti módon tudná nyelvi-fogalmi formába önteni. Ha azonban ez így van, akkor mind a teológia, mind a filozófia feladata lehet a megújított önreflexió, önmaguknak s saját feladatuknak a visszanyerése, saját helyzetük újragondolása, tudatos vállalása, egyszóval saját helyzetüknek mintegy a megnehezítése. Hogy sohasem teszi könnyebbé a dolgokat, hanem éppen nehezebbé, azt Heidegger a filozófia specifikumaként persze többször is hangsúlyozta — egy ízben azonban a teológiára is vonatkoztatta. „A teológia a hitet csak nehezebbé teheti, vagyis érthetővé teheti azt, hogy a hívő beállítódásra éppen nem általa — nem a teológia mint tudomány által —, hanem csakis és kizárólag a hit által lehet szert tenni"15. Azon fölismerés alapján, hogy fogalmaink menthetetlenül történetiek, egy adott közösség és kor világához kapcsolódók, a hermeneutika mint a szerénység filozófiája talán könnyebben találhat utat az emberekhez, mint a scientia scientiarum- ként felfogott filozófia; e szerénységnek a másik oldalról talán a keresztényi alázat habitusa felelhetne meg. Jegyzetek: 1. Vagy-vagy. Gondolat 1978, 783. old. — 2. M. Heidegger — K. Jaspers: Briefwechsel 1920-1963. Sajtó alá rendezte W. BiemelésH. Saner. Frankfurt /Ma in — München — Zürich: Klostermann — Piper, 1990.144 sk. o. — 3. Theorie Werkausgabe, 1. köt., 118. o. — 4. Schellings Abhandlung über das Wesen der menschlichen Freiheit (1809). Tübingen, 1971, 61.o.; magyarul: Schelling értekezése az emberi szabadság lényegéről (1809). Bp., 1993.112. o. — 5. Gesamtausgabe 61. köt. 7.o. — 6. Schellings Abhandlung, 175.0. — 7. Karl Rahner: Az Ige hallgatója. Bp., Gondolat, 1991,182.o. —8. „A tudomány mint hivatás". In. Max Weber: Állam, politika, tudomány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp., 1970, 153.o. — 9. Brief über den „'Humanismus'". Wegmarken, Frankfurt/Main: Klostermann, 1967,194. o.; Was heißt Denken? Tübingen: Niemeyer, 1954,161 .o. —10. Zur Sache des Denkens, Tübingen: Niemeyer, 1976,63. sk. o.; Aus der Erfahrung des Denkens, Gesamtausgabe, Bd. 13, Frankfurt/Main: Klostermann, 1983,152. o. —11. Ld. Nyíri Tamás: „Egyházak — a falakon innen és túl". Mérleg 1992/1. 39. o. —12. Ld. Vidrányi Katalin: „Keresni, találni — de el nem bizakodni". Nappali Ház 1992/1.46. o. —13. Weber: „A tudomány mint hivatás", id. kötet, 135., 155., 153. o. —14. „A filozófia ma Amerikában" in: Magyar Filozófiai Szemle, 1985/3-4., 593., 597. o. —15. Gesamtausgabe, 9. köt. 56. o. 167
